Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Biemer, Günter: Newman hagyományteológiájának "alanyi" szempontjáról
GUNTER BIEMER Newman hagyományteológiájának „alanyi” szempontjáról tetszősége teljességgel visszatükrözi a kinyilatkoztatás ragyogását. Ez az „objektivitás” a Szentlélek, az apostolok, és a római katolikus egyház befogadó értelmében (in intellectu Spiritus Sancti, in intellectu apostolorum, et in intellectu Ecclesiae Romanae) meg is valósul, „ez utóbbiban úgy, és annyira, amennyire a kinyilatkoztatott Ige dogmává lett, vagy majd lesz a későbbiekben”.76 Összegezve: amit Newman a kinyilatkoztatott Ige áthagyományozásáról ír, az lényegében azonosítható „a szűk értelemben vett traditional, [...] az egyik emberről a másikra szálló, hivatalos és egzakt módon kifejezett, apostoli vagy püspöki hagyománnyal”, ahogy azt Richard Hurrell Froude-nak 1835 júliusában írt levelében olvassuk is. Ezt az „objektív” szempontot azonban kiegészíti a Verbum Dei subiectivum szempontja. Nem hagyható figyelemén kívül, hogy az apostoli hit az egyes hívők tudatában vesz lakást, ahol annak különböző aspektusai kapnak hangsúlyt, mert bizonyos emberek inkább az egyik aspektushoz állnak közelebb, míg mások a másikhoz.77 Bár a katekézis során mindenki elsajátítja a közös apostoli hitvallást, mégis a befogadásnak egyéni útjai is vannak (propriae inquisitiones). Ezek az egyéni utak üdvörténetileg jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy Isten Igéje éltető erővé váljék (vi sua vitait), és hogy minél teljesebb tartalmában táruljon fel.78 Kollektív szinten az istem Igét a katolikus hittudat fogadja be (mens orbis catholici), és egyfajta rejtetten jelenlévő, de mégis erőteljes hatású „belső érzékként” (innermost sense) asszimilálja. „A szolgáló és tanító egyházban ez egyaránt jelen van, ahol konkrétan alkalmazzák, formába öntik, a tanúbizonyságai révén hirdetik [...], megjelenése változik, és koronként más-más alakot ölt. Itt egy filozófiai gondolathoz (philosophical idea) hasonló jelenségről, egy bizonyos »istem filozófiáról (divinephilosophy)« van szó”.79 A Verbum Dei subiectivum működése az egyes keresztény hívőben, illetve az egész egyház hittudatában (in the mind of the Church), Newmannek a harmincas évek közepén, a prófétai hagyomány folyamatáról megfogalmazott gondolataiból érthető, de itt már a tanfejlődés horizontján világosabb, hogy a hagyomány püspöki és prófétai formája olyan összefüggésbe szerveződik, amely a laikus híveket is részesíti a hit bizonyosságában. Newman a katolikus hittudat fejlődését és növekedését úgy írja le, mint ami pontosan a kellő időben megy végbe. így az egyház nnndig csak a maga idejében ébred rá teljességgel hitének ott és akkor fontos tartalmaira: Sensus subiectivus ecclesiae trannsit in obiectiva dogmata.80 * Úgy is fogalmazhatunk, hogy az egyháznak egy adott korban több aktuális hitismeret van a birtokában, mint ami korábbi századokban ahhoz kapcsolódóan rendelkezésre állt (plus scire in theologia).81 Ebben a folyamatban — amelynek során az alanyhoz tartozó hittartalmak tárgyiasulnak — a vox summi pontificis ex cathedra loquentis és a definitio oecumenici concilii alapvető közvetítő szerepet töltenek be.82 76 De Catholici Dogmatis Evolutione, I, 1. 77 Ibid. 1,2. 79 Ibid. II, 5. 79 Cf. ibid. Ill, 2. 90 Ibid. Ill, 5. 91 Ibid. IV, 4. 92 Ibid. IV, 5. 12
