Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Vincze Krisztián: Miért van a rossz, ha van Isten? - A teodiceai válaszstratégiák apóriáiból Krisztus felé tekintve
Miért van a rossz, ha van Isten? VINCZE KRISZTIÁN tés mentén világítja meg Swinburne. Premissza 1: Vannak lények, személyek, melyeknek szabad akaratuk van. Premissza 2: Az olyan személyek létezése, melyek szabadságukban képesek az erkölcsi jót választani, jobb, mint az olyanoké, akik csak mint az automaták reagálnak. Premissza 3: Az a szabadság, amely képes az erkölcsileg helyeset választani, az előfeltételezi azt, hogy az erkölcsileg helytelen is választható legyen. Logikailag ugyanis lehetetlennek tűnik valaki számára úgy megadni a szabadságot, hogy közben ne kapná meg egyszerre azt a lehetőséget is, hogy a helytelent válassza. Premissza 4: Amennyiben adott a lehetőség arra, hogy a morálisan helytelen választható, akkor abból feltétlenül következik az, hogy a rossz valamikor tényszerűen megcselekedett is lesz. Konklúzió: Mivel a szabad akarat pozitív értéke a szenvedést okozó döntések negatív értékét felülmúlja, a szenvedés megengedése igazolt.17 A rossznak — legalább is a morális rossznak — a léte tehát az emberi szabadság lehetőségének mindenképpen szükségszerű feltétele. Szabadság nélkül az erkölcsi jó és erkölcsileg helyes döntések nem lennének emberi teljesítményekként meghatározhatóak Swinburne látásmódjában. A jó tettek és az emben erények csak a rosszat választás elvi lehetőségének kontextusában igazolódnak mint a szabad akarat pozitív értékei. Bár nagyon nagy kárt okoz a rosszul használt szabadság az ember világában, de mégis csak az adja a legnagyobb értékét e létezőnek, hogy szabadon dönthet, hogy tudatosan, önállóan és felelősségteljesen választhat. 3.3. A rossz mint a világ fejlődésfolyamatának része A rossz világban való szerepét egészen sajátosan világítja meg a hegeli filozófia, s következőleg azok a filozófiai és teológiai elképzelések is, amelyekre Hegel gondolatrendszere nagy hatást gyakorolhatott. Hegel alapvető meggyőződése az volt, hogy a világ egy fejlődő folyamatnak a része, amelynek az a célja, hogy az Abszolútum kibontakozzon. Ebben a kibontakozó folyamatban fontos történés Jézus Krisztus megtestesülése, amely a kenózison keresztül történik meg. A kenózis lényegét tekintve azt jelenti, hogy Isten lemond hatalmáról és dicsőségéről, s így ereszkedik le a földi világba a megtestesülésen keresztül; a Fiú kenózisában mindent átad az Atyának, megtestesül, s dicsőségét és hatalmát csak a feltámadás után nyeri vissza. A kenózis fogalmával operálva egy-egv gondolkodó szennt Isten tulajdonságainak egyik legfontosabbja az lesz, hogy ő az, aki képes a visszahúzódásra, a háttérbevonulásra. Schelling úgy véli, hogy Isten conractiója az, ami minden realitásnak a kezdetét jelenti. Ha Isten nem húzódna háttérbe, s ha ezen keresztül nem adna teret, akkor a világ teremtése nem történne meg. Schelling szerint Isten hatalma éppen ebben áll, hogy képes erre az önmagával szembeni hatalommegvonásra, ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy Isten bele megy egy keletkezési folyamatba, melynek vannak fázisai, így pedig már nem csak az örök lét, hanem az örök keletkezés is jellemzi Istent.18 Az abszolút lét keletkezési folyamatában, először még szunnyad a vak akarat, Isten még nem bontakoztatja ki magát, s lehetőségeit a kezdetekben még magában hordja. Aztán megébred a vak akarat, megtörténik a bűnbe esés, s ebből bontakozik ki a fény és a sötétség közti harc, mely a fény győzelmével fog végződni.19 Schelling (és Hegel hasonló) 17 Swinburne, R., Die Existenz Gottes (Stuttgart 1987) művéből emel ki Baum, W., Gott nach Auschwitz, Reflexionen zum Theodizeeproblem im Anschluss an Hans Jonas, Ferdinand Schöningh (Paderborner Theologische Studien, Band 38), 2004, 136-138. 18 Baum, W., Gott nach Auschwitz, Reflexionen zum Theodizeenproblem im Anschluss an Hans Jonas, 26. 19 Hirschberger, J., Geschichte der Philosophie II, Herder 1991, 390. 117
