Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Vincze Krisztián: Miért van a rossz, ha van Isten? - A teodiceai válaszstratégiák apóriáiból Krisztus felé tekintve
VINCZE KRISZTIÁN Miért van a rossz, ha van Isten? e mozzanat kapta a legnagyobb hangsúlyt, s ebből alakítja ki Ágoston azt az elképzelését is, mely szerint, ha a bűn büntetést von maga után, akkor a tapasztalható rossz egyben a büntetés jegyében kialakuló rossz is, azaz malum poenae.u Az emberi szabadság tehát maga előidézője a rossznak, másrészt azonban szorosan idekapcsolódik az is, hogy a rossz, a szenvedés eszközként szerepelhet Isten kezében úgy, mint jogos büntetés és mint nevelő célzatú eszköz. Az ószövetségi és újszövetségi Szentírás egyaránt kifejez olyan gondolatokat, amelyek szerint a szenvedés, a nehéz sors, a csapások Isten büntetéseként érvényesek.14 15 Az emberi szabadságból eredeztetett rosszal szembeni kritika Szent Ágoston és Leibniz filozófiája nyomán egyaránt úgy fogalmazódott meg, hogy vajon Isten jósága és bölcsessége eleve miért engedte meg, hogy az ember szabad és önálló legyen, miközben ez által képes a bűn világba való behozatalára, s így kárt okoz a jónak teremtett világban. Leibniz rendszere szennt Isten bölcsessége azt jelenti, hogy a lehetséges világok legjobbikát alkotta meg. Mintha Istent matematikusként képzelte volna el, aki tulajdonképpen valószínűség-számításokat hajtott végre, s e számítások alapján azt a világot választotta megteremtetendőnek, melyben az alkotóelemek a jóra való irányultságot tekintve a legértékesebb egymással összeegyeztethető dolgok és minőségek, amelyek aztán lehetséges kombinációikat tekintve a lehetséges világok legjobbikát adják. Például egy bűntelen automatákból álló világ (azaz egy olyan elképzelt megteremtett világ, egy olyan rendszer, amelyben nem szerepel alkotóelemként az emberi szabadság) kevésbé lenne jó, mint egy olyan világ, melyben az embereknek meg van a szabadságuk a jó és rossz választásához, miközben ennek (tapasztalható) következménye az is, hogy az emberek valóban sokszor a rosszat részesítik előnyben. így lett megalkotva tehát Leibniz látásmódjában a mi világunk, hogy benne a jó teljes összege mindenképen felülmúlja a rossz összegét, s közben pedig azt is látjuk, hogy olyan érték is, mint a szellemi lények, az emberek szabadsága is részét alkotja a világnnndenségnek. A leibnizi teremtéselképzelés másik fontos mozzanata az is, hogy Isten nem tudott volna olyan világot teremteni, amelyben az emberi szabadság és a rosszra való képtelenség együtt állnának fenn, hiszen egy ilyen világ logikailag lenne lehetetlen, mint ahogyan nincsenek pl. fából készült vaskankák. Ahol van szabadság, ott szükségszerűen adott a rossz választásának reális esélye. Ha tehát Isten vállalta az emberi szabadság rizikóját, ha ezzel felruházta az embereket, akkor ebből logikai ellentmondás nélkül következik a bűn, a rossz lehetséges megvalósulása. Prichard Swinburne16 hasonló módon gondolkodik akkor, amikor a szenvedések, a bűnök, a megtapasztalt rossz és az emben szabadság összefüggésein és arányain gondolkodik. Ez a kérdésfelvetés azért is fontos szennte, mert Isten létét gyakran amiatt cáfolják, mert nem tartják elfogadhatónak, hogy Isten jósága megtűn azt a sok rosszat, amit az emberi szabadság okoz. A rossz és a szenvedés tényszerűen van jelen az emberi létezésben, s e tényszerűségnek az emben szabadsággal való viszonyát a következő következte14 KOLAKOWSZKI, L., Falls es keinen Gott gibt (Religion — If there is no God..., übersetzt von F. Griese), München 1982, 38. 15 A Biblia természetesen megengedi, sőt használja sok esemény ilyen jellegű olvasatát, Jézus Krisztus azonban a vakon született ember meggyógyítása előtt tisztázza tanítványainak, hogy a vak ember vaksága - szenvedése — sem nem saját, sem nem szülei bűne miatt van, tehát a vakság ténye egyáltalán nem Isten büntetése miatt áll fenn (Jn 9,3). így a Biblia azt is közvetíti, hogy a rossz események egyáltalán nem minden esetben Isten büntetései. 16 Swinburne Isten léte mellett foglal állást, s ezt többek között egy sajátos érvvel teszi, aminek építőelemei, s logikája a tudományfilozófiából eredeztethetőek. Személye azért fontos a mai vallásfilozófiában, mert tudományos apologetika megalkotására törekszik, amelynek táptalaja az analitikus filozófia. 116
