Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Vincze Krisztián: Miért van a rossz, ha van Isten? - A teodiceai válaszstratégiák apóriáiból Krisztus felé tekintve
Miért van a rossz, ha van Isten? VINCZE KRISZTIÁN mert „túl keveset tudunk a világmindenség általános harmóniájáról és Isten cselekvésének rejtett indítékairól”.11 A rossznak az eszköz jellegét Leibniz többek között Júdás apostol személyén keresztül próbálja meg az olvasóval megértetni. Júdás árulását mindenki elítélendőnek tartja, hiszen az apostol e tettével súlyos következményeket generált Krisztus életében. Hogy ezt miért engedte meg Isten - egyáltalán Júdásnak nem csak a tettét, hanem a teljes létét —, arra nem ad pontos választ Leibniz, mivel Isten indítékait nem ismerhetjük teljesen. Azonban azt állítja, hogy „ezért a bűnért”, a „világmindenségben bőséges kell hogy legyen a kárpótlás”, továbbá „Istennek valami nagyobb jót kell kihoznia belőle”. E példa azt szemlélteti, hogy Leibniz elképzelése szerint a rossznak egyszerűen eszköz szerepe van, mert azokon keresztül, azok okozatain keresztül Isten valami sokkal nagyobbat, üd- vösebbet tud előhozni. Leibniz ebben a kontextusban többször is hivatkozik Szent Ágostonra, amikor úgy véli, hogy Isten azért engedte a rosszat, hogy abból is jót, illetve valami jobbat nyeljen. Aquinói Szent Tamás véleményével egybecsengően pedig úgy véli, hogy a rossz Isten által engedett mivolta a világegyetem legfőbb javára irányul.12 Ha Ádám bűnére gondolunk, akkor ez a bűn a felix culpa, hiszen általa valami sokkal magasabb rendű dolog adatott a világnak Krisztus személyében. A bűnökről, a rossz emben magatartásokról, illetve azok Isten által megengedett mivoltáról elmondható, hogy a lehetséges világok legjobbikának hasznos elemeiként igazolódhatnak, hiszen valamilyen jó előkészítésében szerepelnek. A rossz jelenléte tehát nem olyan ellenséges erő, amely az Isten által alkotott harmonikus világot összetörhetné, hanem a világ legfőbb javára irányul, hiszen „tudjuk, hogy gyakran valami rosszon keresztül valósul meg a jó, s amely nélkül e jó nem is jöhetne máshogyan létre.”13 3.2. A rossz mint az emberi szabadság velejárója, mint büntetés és mint pedagógiai eszköz A rossz egyik említett válfaja a malum morale, az erkölcsi rossz, ami azt jelenti, hogy a szabad akarattal és tudattal rendelkező ember képes előidézésére. Keresztény szemmel tekintve a rossznak az oka nem más, mint az Istentől való elválasztottságunk, ami erkölcsi okság mentén alakult ki. A Biblia magyarázata szerint a rossz oka a tudatos, a szándékos Istennel szembeni engedetlenség, mely egyaránt okozza a morális rossz továbbterjedését (áteredő bűn), sőt ebből, ezáltal, ennek következményeként alakul ki a természet általános múlandósága és rendezetlensége, a malum physicum is. A természet, a természeti erők által okozott rossz így kikerülhetetlen és szükségszerű okozat, melyet maga az emberi bűn előz meg. A bibliai történet, mely a Paradicsomból való kiűzetést ábrázolja, ennek tükrében nem más, mint bűnünk bevallása, beismerése, egyenes kimondása annak, hogy a rossz bennünk és általunk van. A Szent Ágoston-i teológiában a szenvedések kapcsán " u°. 9· 12 „Wir sind darin der Ansicht des Heiligen Augustinus gefolgt, der hundertmal versichert hat, Gott habe das Übel zugelassen, um ein Gut daraus zu gewinnen, d. h. ein grösseres Gut, und der Ansicht des Thomas von Aquin, wenn er sagt, die Zulassung des Übels sei auf das Beste für das Universum gerichtet." (Leibniz, Theodizee 413.), idézve a következő műből: Kim, Y. S., Theodizee als Problem der Philosophie und Theologie, Zur Frage nach dem Leiden und dem Bösen im Blick auf den allmächtigen und guten Gott, 15. 13 Vö. BöHNKE, M., Von scheinbaren Lösungen zu existentiellen Fragen, Zur Verantworteten Rede von Gott angesichts des Leids, 76—78. 115
