Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Vincze Krisztián: Miért van a rossz, ha van Isten? - A teodiceai válaszstratégiák apóriáiból Krisztus felé tekintve
VINCZE KRISZTIÁN Miért van a rossz, ha van Isten? 3.1. A rossz mint lehetséges eszköz a jóhoz Leibniz teodiceájának ismertetőjegye egyrészt az, hogy gyakran hivatkozik Szent Ágostonra és Aquinói Szent Tamásra, amikor a szenvedést próbálja meg elhelyezni világképében. Másrészt feltűnő sajátosság az is, hogy teodiceáját koherens módon igyekszik összeegyeztetni metafizikájával, a monásztannal. A monásztan alapját az alkotja, hogy szerzője a matematikát, fizikát és az arisztotelészi filozófiát egyesítette. Újkori gondolkodóként nagyon jól látta, hogy a mechanikus világszemlélet sokat árthat a vallásnak, többek között azon keresztül is, hogy a tudósok és bölcsek a célokságot teljesen elfeledve a világot csak mechanisztikusán, a hatóokság tükrében próbálták magyarázni. A mechanika és a metafizika ötvözete azt célozta meg, hogy a célokságjelentőségét újra figyelembe vegye az ember, amikor a világ egészére próbál magyarázatot találni. A monadológia szerint a világ legkisebb részei az egyszerű szubsztanciák, az ún. monászok, ezekből épülnek tel az összetettek, s e monászok a természet igazi atomjaiként minden világban való létezőnek az építőelemei. Nem pusztulnak el, és fel nem bomlanak, hiszen keletkezésük és jövőjük teljes mértékben az isteni teremtéshez és rendelkezésekhez kötődnek, élettartamuk így megegyezik az univerzuméval.8 A lelkeket magasabb rendű monászok alkotják, a testeket pedig alacsonyabb rendű monászok. Leibniz szerint a lelkek a célokság törvényeinek megfelelően cselekszenek a kívánságaik és a céljaik által, amíg a testek a ható okok és a mozgások törvényei alapján cselekszenek. E két birodalom, a hatóokok és a célokok birodalmai harmóniában állnak egymással,9 mely harmóniának maga a teremtő Isten a kezese. Ha az ember harmóniát tapasztal a világban, akkor annak ismertetőjegye a természetben fellelhető ciklikusság és szabályosság. Másrészt Isten bölcs teremtése Leibniz szerint azt is jelenti, hogy a világban a lehető legnagyobb változatosság a lehető legnagyobb renddel jár együtt.10 Legfontosabb szerepe pedig az lesz Istennek, hogy betöltse a legfőbb kauzális oknak a szerepét, s egyben ő lesz a teremtés végső céloka is. A monadológia tükrében, amennyiben az ember valami diszharmonikust tapasztal, olyasmit, ami a harmóniát megbontja, arról Leibniz azt véli, hogy az csak kismértékű lehet, másrészt valamilyen szempontból eszközként szerepel, hogy valami jót szolgáljon, valami jót valósítson meg. Éppen ezért lehetetlennek tartja Leibniz, hogy az ember kifogásolja a teremtés művét olyan jellegű gondolatokkal, hogy „azt Isten jobban is csinálhatta volna”. Ha ez történik az ember részéről, akkor az azért van, 8 A monászok még fontosnak tartott tulajdonságai a következők: A monászt kívülről nem lehet befolyásolni, sem szubsztancia, sem akcidencia nem kerülhet bele kívülről. Nincsen alakja, hiszen az a testi létezők tulajdonsága, sem pedig részekből nem állhat. Isten teremtése lévén a világ gazdagsága a monászok különbözőségére vezethető vissza, hiszen azért nincs a természetben két olyan létező, ami teljesen egyforma volna, mert e létezők alapját a monászok egyedisége adja. Amennyiben a világban változó folyamatokat észlelünk, az a monászok változásainak köszönhető, melyeknek belső, a monász belsejében található mozgató elvek az okai. A monászok lényege tulajdonképpen a belső tulajdonságuk és az ebből következő cselekvésük. A monászok együttműködése harmonikus, amely harmóniát Isten a teremtés lévén eleve hozzájuk rendelte. Vö. Leibniz, G. W., Monadológia, in Gottfried Wilhelm Leibniz válogatott írásai (vál. Márkus, Gy.), Európa Könyvkiadó, Budapest 1986, 305-326. Leibniz számára teodicea egy olyan tudomány lesz, amelynek igénye az lett, „hogy a világ berendezésébe tekinthessen be”. A teremtett’világ ugyanis tökéletes rendszerként működik, amelynek hátterében az isteni bölcsesség és az isteni számítások állnak. Geyer, C.-F., Die Theodizee. Diskurs, Dokumentation, Transformation, Stuttgart 1992, 12. 9 Vö. Kim, Y. S., Theodizee als Problem der Philosophie und Theologie, Zur Frage nach dem Leiden und dem Bösen im Blick auf den allmächtigen und guten Gott, LIT Verlag 2002, 10. 10 Ami Isten útjainak egyszerűségét illeti, ez voltaképpen az eszközök tekintetében érvényesül, míg a célok vagy hatások tekintetében, épp ellenkezőleg, változatosságot, gazdagságot vagy túláradó bőséget figyelhetünk meg.” Leibniz, G. W., Metafizikai értekezés, in Gottfried Wilhelm Leibniz válogatott írásai, Európa, Budapest 1986, 7—56,12. A 2015/1-2 114
