Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Vincze Krisztián: Miért van a rossz, ha van Isten? - A teodiceai válaszstratégiák apóriáiból Krisztus felé tekintve
VINCZE KRISZTIÁN Miért van a rossz, ha van Isten? a szenvedés jelenségeinek tükrében Isten léte sokak szemében válik cáfolhatóvá, sőt egyenesen az ateizmus „szikláját”3 jelenti a szenvedő emberek gyötrelme és panaszáradata. A gyötrelem és panasz azonban kifejezetten bibliai eredetű, s ha perlekedik is miatta az ember Istennel, attól még egyáltalán nem akaija őt tagadni. 2. A SZENVEDÉS A TÖRTÉNELEM RÉSZE Az emberiség történelmének nagy részét képezik az olyan szörnyű események, mint a tömeges éhezés, a földrengések, a háborúk, a menekültek nyomora, járványok, betegségek és az erőszak áldozataivá lett emberek szenvedései. Az emberi szenvedést sok esetben maga az ember okozza, gyakran oly módon, hogy azt soha jóvá nem teszik (tehetik), és a felelősök soha meg nem fizetnek érte. Ha ember embernek okoz fájdalmat, az történhet egészen tudatosan és eltökélt szándékkal. Propagandák, ideológiák vezettek el oda, hogy tömegmészárlások valósuljanak meg, vagy hogy tömegek elnyomás alá essenek. Mindez úgy zajlott le, hogy a tettesek azt a benyomást próbálták keltem, hogy bizonyos embereknek, fajoknak, nemzeteknek, társadalmi rétegeknek másokkal szemben bármit meg lehet tenmük, s áldozataikat így akár kifejezetten megszüntetendő akadályoknak tekintették; ennek nyomán ismeijük a Gulag, a koncentrációs táborok és a népirtások eseményeit. Vannak olyan szörnyű események is, amelyekben nem az ember a bűnös, hanem az embert felülmúló természeti erők okoznak szenvedést, ilyenek a vulkánkitörések, a földrengések, a feltartóztathatatlan járványok formájában pusztító betegségek. Van végül egy harmadik csoportja a szenvedésnek, amely talán kevésbé feltűnő, de annál nagyobb számban érinti az embereket. Ilyen jellegű szenvedés a munkanélküli emberek tehetetlensége, a mélyszegénységben és depresszióra okot adó körülmények között élők fájdalma, a magányosak bezártsága, a kudarctól terheltek kedvetlensége, a kétségbeesettek, s az eredménytelenül sokat küzdöttek veresége. Az ilyen jellegű szenvedések is rengeteg áldozatot követelnek. „A történelem tele van áldozatokkal. Nem lehet mindig azonosítani a felelősöket. Néha az áldozatok és a felelősök ugyanazok, néha a felelősök az áldozatként akarnak feltűnni. Bizonyos esetekben nincsenek felelősök. De mindig vannak áldozatok.”4 Emben történelmünk jelentős hányadát a szenvedés teszi ki, s ennek tulajdonképpen az is oka, hogy a szenvedésre való képesség már eleve az emberi nem természetének részét alkotja. Az embert nagyon sok féle módon lehet definiálni - a tudományok közvetve vagy közvetlenül törekszenek e definíciós kísérletekre, — s a fentebbi gondolatok tükrében az is kijelenthető már, hogy az ember az a lény, akinek létéhez természetszerűleg tartozik a szenvedés, a fájdalomérzet, az elszenvedés és az szenvedés okozásának képessége. A középkortól a keresztény filozófia a rossz öt válfaját különböztette már meg. Rossz az, amit úgy ismerünk mint malum physicum, amely fizikai rossz, mint pl. a természeti katasztrófák, a betegségek. A malum morale az erkölcsi rossz, amelyet az ember okoz helytelen cselekedetein keresztül, s így tapasztalható a világban a kegyetlenség, a háborúskodás, s az igazságtalanságok végtelen sorozata. A malum metaphysician az a metafizikai 3 „A szenvedés az ateizmus sziklája.” Büchner, G., Dantons Tod, in Werke und Briefe, München 1973, 5-111, 40. 4 BöHNKE, M., Von scheinbaren Lösungen zu existentiellen Fragen, Zur verantworteten Rede von Gott angesichts des Leids, in Böhnke, M.-Neuhaus, G.-Schambeck, M.-Schwienhorst-Schönberger, L.-Stögbauer, E.-Södin, T., Leid erfahren - Sinn suchen, Das Problem der Theodizee, Herder 2007, 69-105, 69. 112 TEOLÓGIA 201-5/1-2
