Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyház anyagi javaira vonatkozó egyházfegyelem változásainak vázlata, kánonjogtörténeti megközelítésben
a CIC (1917) rendelkezéseihez viszonyítva, más tipológiát alkalmaz. így megszűnt az említett alapítványoknak a magánál a jognál fogva elnyert jogi személyisége, kivéve azokat az eseteket, amikor azt már 1983. november 27-e előtt elnyerték. SZUROMI SZABOLCS ANZELM Az egyház anyagi javaira vonatkozó egyházfegyelem változásainak vázlata... KONKLÚZIÓ Az egyházi vagyonjog alapelveinek felvázolt rövid történelmi, tan- és fegyelembeli áttekintése jól jelzi az egyházi vagyon létrejöttének, funkciójának, kezelésének, valamint a krisztushívők egyházi kiadásokhoz való hozzájárulásának világos alapját, amely semmiképpen sem eg)7 paralel társadalom gazdasági rendszerét volt hivatva létrehozni. Az egyháztörténelem különböző időszakaiból felsorakoztatott számos normatív forrás egyértelműen aláhúzza, hogy az egyházi vagyon célja, az egyház független szent szolgálatának a biztosítása a lelkek javára. Éppen ezért nem tudunk azonosulni azzal az állásponttal, hogy az egyházon belüli szegénység gyakorlása mindössze a szolidaritás kifejezése a szegény sorsú emberek irányában. Az egyház célja, hogy társadalmi — anyagi - helyzettől függetlenül hirdesse mindenki számára az evangéliumot és kiszolgáltassa a szentségeket és szen- telményeket, ezzel előmozdítva az emberiség lelki üdvösségét.80 Számos esetben előfordult, hogy az anyagi javakhoz történő ragaszkodás éppen ezt a Krisztus által az egyházra bízott célt veszélyeztette. Ez azonban nem az jelenti, hogy a szegénység a szolidaritás eszköze, hanem a keresztények azon kötelezettségét fejezi ki, hogy az örök javak értékét és az azokhoz való kötődést helyezzék előtérbe az evilági javakkal szemben. Ez foglalja össze a szegénység vállalásának helyes értelmezését, és ezzel válhat hitelessé a társadalom peremére szorult szegényekkel való törődés. Nem bontható tehát fel a Krisztusra visszanyúló diszciplináris és doktrinális egység az egyház tanításában, amely mindig — intézményes formában is - külön figyelmet szentelt a szegények ügyeinek, gondozásának, védelmének, sőt akár jogaik érvényesítésének. Az egyházi vagyon lényege így a szent szolgálat méltó végzésének garanciája volt a múltban és maradt a jelenben is egyaránt. 80 Vö. SUGAWARA, Y., Béni ecclesiastici e lorofinalíta nel Codice di Diritto Canonico, in Sequela Christi 40/1 (2014), 104-113, különösen 112. 110 TEOLOGiA 2015/1-2
