Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyház anyagi javaira vonatkozó egyházfegyelem változásainak vázlata, kánonjogtörténeti megközelítésben
Az egyház anyagi javaira vonatkozó egyházfegyeiem változásainak vázlata... SZUROMI SZABOLCS ANZELM (vö. ház, föld, stb.) és az ingóságokat (mobilia); 3) a szent dolgokat (sacra), vagyis azokat, amelyek megszentelést vagy megáldást nyertek az istentisztelet számára, szemben azokkal az egyéb dolgoktól, amelyek megmaradtak — Franz Xaver Wernz SJ (f 1914) megfogalmazása szerint - profánnak69; 4) végül az értékes (pretiosa) dolgokat, amelyek valamilyen tulajdonságuknál fogva képviselik ezt a — valójában anyagilag ki nem fejezhető — értéket (művészeti, történelnu, ill. valamely szent cselekményhez vagy személyhez kötődő mivoltukból fakadóan). Mindezen túl megkülönböztethető még a Szentszékhez, ill. annak szervezeti egységeihez tartozó/vagy nem tartozó (consistorialia / non consistoria- lia), a világi (saecularia) és szerzetesi (religiosa) javak fogalma. Ez utóbbi osztályozást Vili. Bonifác pápa alapján (1294-1303) már a Liber Sextus használja (VI 3.4.5)70, de további forrásokat találunk mind a Corpus iuris canonicin belül (különösen az egyházi földbirtok és a szerzetesi javak vonatkozásában)71, mind a Trienti Zsinat rendelkezéseiben72, egészen a CIC (1917) Can. 1411-ig.73 Utolsó témaként merül fel a kegyes alapítványok jogállása, amely együtt formálódott mind az egyetemes, mind a részleges egyházi jogalkotással, legyen akár önálló (causa pia) vagy nem önálló (pia fundatio) jellegű egyházi alapítvány.74 Az előbbi jellegzetessége, hogy olyan célvagyon, melynek maga a vagyon az alanya és mindig jogi személyiséggel rendelkezett. Ebbe a körbe tartoztak az egyes egyházi intézmények. A második fajta jelölte a valamely jogi személyre bízott vagyont, amelynek éves bevételéből meghatározott istentiszteleti vagy egyéb vallásos cselekményeket kellett végezni.75 Az említett egyházi kegyes intézmények, amelyek különböznek mind a világi, mind pedig a kegyes világi intézményektől, létrejöhettek úgy, hogy mint intézmények nem voltak jogi személyek, hanem valamely egyházi jogi személyre voltak bízva.76 77 Ezeket a jogi személyeket nevezte az egyházjog persona fiduciariának vagy fidei commissoriának.11 Létrehozásuk úgy is történhetett, hogy az illetékes egyházi hatóság magát az intézményt ruházta fel jogi személyiséggel.78 Ez a kegyes alapítvány számos formáját eredményezte, amelyre - az egyházi vagyonjog általános elvei alapján szintén érvényesült a testület (corporalia) [társaskáptalan, szerzetesrend, cotrfrátérnitas, stb.]79 vagy nem testületi (incorporalia) jelleg. Amennyiben az alapítványi vagyontömeg megszűnt, egyúttal a jogi személy által vállalt kötelezettségek is megszűntek. A hatályos Egyházi Törvénykönyv 1303. kánonja, 69 Wernz, F. X., Ius decretalium ad usum praelectionum ín scholis textus canonici sive iuris decretalium, I—VI. Romae 1894-1914, III. 134. 70 Friedberg II, 1022. 71 Extrav. loh. XXII 3. un.: Friedberg II. 1207-1209. Extrav. Com. 3.2.4: Friedberg II, 1259-1261. 72 Cone. Tridentinum (1545-1563), Sessio VI (13 ián. 1547) Decretum de residentia episcoporum et aliorum inferiorum, cap. II: COD 682-683. 73 Diccionario enciclopédíco de Derecho Canonico, dir. HAERING, S. — SCHMITZ, FI. (transl. Bemet, R. H., ed. espaflola de Heredia, I. P.-Llaquet, V. J. L.), Barcelona 2008, 89-92 (Pree, H.). 74 Vö. BAnk, J., Kánoni jog II, Budapest 1963, 372. 75 Dictionnaire de Droit Canonique VI (dir. Naz, R.), Paris 1957, 395—400. 76 KECSKÉS, L., Magyar polgári jog. Általános rész II. A személyek joga (Institutiones Juris), Budapest—Pécs 1999, 164-166. 77 Eichmann, E.-Mörsdore, K., Lehrbuch des Kirchenrechts auf Grund des Codex Iuris Canonici II, Padernborn 1953, 457-461. 78 CIC (1917) Can. 100 - § 1. Catholica Ecclesia et Apostolica Sedes moralis personae rationem habent ex ipsa ordinatione divina; ceterae inferiores personae morales in Ecclesia eam sortiuntur sive ex ipso iuris praescriptio sive ex speciali competentis Superioris ecclesiastici concessione data per formale decretum ad finem religiosum vel caritativum. 79 BAnk, J., Kánoni jog I, Budapest 1960, 356-357. 109