Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyház anyagi javaira vonatkozó egyházfegyelem változásainak vázlata, kánonjogtörténeti megközelítésben
SZUROMI SZABOLCS ANZELM Az egyház anyagi javaira vonatkozó egyházfegyelem változásainak vázlata... II. MEGJEGYZÉSEK AZ EGYHÁZI VAGYON ÉS AZ ARRA VONATKOZÓ NORMARENDSZER FEJLŐDÉSÉHEZ A KÖZÉPKORBAN Az egyház politikai helyzetében fordulópontnak tekinthető az Egyházi Állam 756-ban történt létrejötte.2:1 A Római Birodalom császári székhelyének áthelyezésétől fogva a pápai hatalom lett a mértékadó tényező Rómában. Ezen túlmenően a gazdag családok jelentős birtokokat hagytak az egyházra, elsősorban Róma környékén, de Dél-Itáliában, Galliában, Dalmáciában és Afrikában is. Ezt a birtoktestet nevezték Patrimonium Petri- nek.25 26 A népvándorlás hullámainak nyugvópontra jutásával Kis Pippin (f768) a longo- bárdoktól elfoglalt területeket, a Π. István pápával (752—757) történt egyezség alapján a Patrimonium Petrinek adta át, véglegesen az Aitsulf felett aratott 756. évi második győzelem után.27 Ehelyütt nem kívánunk kitérni a konstantini adománylevélre, illetve ennek a problémakörére.28 Ekkorra (vö. VIII. sz.) már jelentős birtokok voltak a felállított új püspökségek, apátságok és plébániák tulajdonában is, amelyek az egyház mindennapi működését szolgáltak (pl. a templomokra és azok felszereléseire fordított kiadások, a papok ellátása, a szegények segítése, stb.). Az egyházi vagyon létrejöttének egyik meghatározó elemeként említik a régebbi kézikönyvek - de az újabb egyházi intézménytörténeti munkák is29 30 — a restitution™, azaz a korai középkor idején az egyházi tulajdonban okozott károk uralkodó általi anyagi orvoslását (vö. pl. Kis Pippin), amely magában foglalta az egyházi tized állam által történt szavatolását. E mellett találkozhatunk különféle privilégium-levelekkel, amelyek egy-egy konkrét egyházi intézmény - leginkább monostorok - számára biztosítottak mentességet az adó megfizetése alól.31 Az invesztitúra kérdés lassú és problémákkal teli rendeződésével helyet kaptak a fontosabb egyházi hivatalok betöltésében (püspöki szék, nagyobb egyházi javadalmak) a pápai rezervációk. A pápai kiadásokra továbbra is rendelkezésre álltak a korábbi források, amelyeket főképp a Pápai Állam jövedelmei, a pápai tizedek, és péterfillérek tettek ki. A 14. században a pápai kúria végrehajtotta az adórendszer reformját, amelyet új jellegű adó fajták bevezetése jellemzett.32 Ilyen volt a servitia vagy más néven taxa, amelyet az egyházijavadalom betöltésekor kellett kifizetni, és a javadalom éves jövedelmének egyharma- dát tette ki. Nagyon hasonlítottak hozzá az annáták, amelynek kiszabása III. Ince pápa (1198-1216) idejére ment vissza, mértékét és kiterjedési körét pedig a pápák mindig ak25 T7;eologische Realenzyklopädie (Hrsg, von Krause, G.-MüUer, G.), Berlin-New York I-XXXVI. 1977-2004 (továbbiakban: TRE) XIX, 93. 26LMA VI, 1792-1793. 27 Caspar, E., Pippin und die römische Kirche, Berlin 1914 (repr. 1970). 28 Részletesen vö. TRE 8. 196-202. Gönnet, G., La Donazione di Costantinopressogli eretici medioevali, in Bollettino della Sotietä di Studi Valdesi 132 (1972) 17—29. Loenertz, R-J., En marge du Constitutum Constantini. Contribution ä l’histoire du texte, in Revue des sciences philosophiques et théologiques 59 (1975), 289-294. Az adománylevél kritikai kiadása: ClPROTTl, P., II ’Constitutum Constantini’ (Universitá degli Studi di Camerino, Istituto giuridico, Testi per esercitazione, V/l), Milano 1966. Fontes iuris Germanici antiqui (MGH) (ed. Fuhrmann, H.), 10. Hannover 1968. 29 Gaudemet; J., Eglise et eite. Histoire du droit canonique, Paris 1994. 255-257. Imbert, J., Les Temps Carolingiens (741-891). L’Église: les institutions (Histoire du Droit et des Institutions de l’Eglise en Occident V/l), Paris 1994.12-14. 30 Conte a Coronata, M., Institutiones iuris canonici II, 453. Vermeersch, A.-Creusen, J., Epitome iuris canonici cum commentariis ad scholas et ad usum privatum, II. Brugis—Bruxelles 192 52, 431. 31 Vö. Bauer, C., Die Epochen der Papstfinanz. Ein Versuch, in Historische Zeitschrift 138 (1928), 457—503. 32 Bauer, C., Die Epochen der Paps finanz, 457—503. 104
