Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyház anyagi javaira vonatkozó egyházfegyelem változásainak vázlata, kánonjogtörténeti megközelítésben
Az egyház anyagi javaira vonatkozó egyházfegyelem változásainak vázlata... SZUROMI SZABOLCS ANZELM tuálisan szabályozták.33 Kétségtelen tény, hogy a Corpus iuris canonici anyagában (a Decretum Gratianitól az Extravagantes Communesig) rögzítetteken túlmenően - bár a korábbi egyetemes zsinatok is foglalkoztak vagyonjogi kérdésekkel - a legkörültekintőbb intézkedéseket a Tnenti Zsinat (1545-1563) szövegében olvashatjuk (vö. a XXL, XXII., XXIV. és XXV. szessziót).34 Az egyházi tized volt az az összeg, amely biztosította az egyes plébániák számára a plébánia sajátos kötelezettségeinek teljesítését a hozzátartozó javadalommal együtt. Egyfelől a Trienti Zsinat kihangsúlyozta, hogy a területileg illetékes püspök köteles az egyházmegyéjéhez tartozó plébánosok megfelelő ellátásának a biztosítására, akkor is, ha a javadalom, a tized és az adományok összege nem volna elégséges a plébánia tisztes működéséhez. Másfelől egyetlen egyházi elidegenítés sem sérthette a plébánia és az egyházmegye érdekét. Az egyházi vagyon állapotára háromhavonta történő kötelező ellenőrzést írt elő az egyetemes zsinat, amelyet az esperesnek kellett végrehajtania. Mindehhez hozzátartozott az érvényes elzálogosítás püspöki, vagy pápai engedélyhez kötése; valamint az alamizsna kiosztásának a ténylegesen rászorulók részére történő megszervezése. Az egyházi vagyonjognak a középkorban egyre tisztábban kikristályosodó fegyelmi rendszere - nem feledkezve meg a kérdés szerteágazó jellegéből fakadó, így ehhez a területhez kapcsolódó, de önállóan szabályozott további normákról - alapvetően az anyagi javak megszerzésének,35 kezelésének,36 a szerződések alapelveinek37 és a kegyes intézkedések38 39 témakörei alá rendezhetők. Ezt a négyes felosztást veszi át a CIC (1917) és annak nyomán az ahhoz készült kommentárirodalom, majd pedig a hatályos Egyházi Törvény- könyv. III. AZ EGYHÁZI VAGYON JELLEGZETESSÉGEI Az egyházi vagyont úgy határozhatjuk meg, hogy mindazon világi javak - legyenek testületiek, vagy nem testületiek —, amelyek vagy az egyetemes egyházhoz és az Apostoli Szentszékhez, vagy más, egyházon belüli jogi személyhez tartoznak.37 Ebből egyértelműen következik, hogy a világi hívek társulásainak a javai, amennyiben az Egyházon belül nem rendelkeznek jogi személyiséggel, úgy nem tekinthetők egyházi javaknak. Matthaeus Conte a Coronata ennek kapcsán, Arcadio Larraona CMF-re hivatkozva külön 33 Armatae e Regno Hungáriáé provenientes in Archivo Secreto Vaticano Í421—Í536 (ed. Körmend, J.-Körmendy, Κ.- Holl, B.), Budapest 1990, 25-32; vö. LMA I. 662. 33 Cone. Tridéntinum (1545-1563), Sessio XXI (16. iul. 1562) Decretum de reformatione, cc. 4, 7: COD 729—730, 730—731; Sessio XXII (17 sept. 1562) Decretum de reformatione, c. 11: COD 741; Sessio XXIV (11 nov. 1563) Decretum de reformatione, c. 13: COD 767-768; Sessio XXV (3—4 dec. 1563) Decretum de reformatione, c. 12: COD 792. 35 Conte a Coronata, M., Institutiones iuris canonici II, 454-482. Vermeersch, A.-Creusen, J., Epitome iuris canonici, II. 469-480. 36 Conte a Coronata, M., Institutiones iuris canonici II, 482-491. Vermeersch, A.-Creusen, J., Epitome iuris canonici, II. 480—484. 37 Conte a Coronata, M., Institutiones iuris canonici II, 491-508. Vermeersch, A.—Creusen, J., Epitome iuris canonici II, 484—495. 39 Conte a Coronata, M., Institutiones iuris canonici II, 508—516. Vermeersch, A.-Creusen, J., Epitome iuris canonici II, 496-498. 39 „Bona ecclesiastica sunt omnes res temporales sive corporales sive incorporales quae vel ad Ecclesiam universam et ad Apostolicam Sedem, vel ad aliam in Ecclesia personam moralem pertineat. ’: CONTE A CORONATA, M., Institutiones iuris canonici II, 447. 105
