Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - Puskás Attila: Filozófia és kinyilatkoztatás kapcsolata Richard Schaeffler vallási tapasztalat értelmezésében
PUSKAS ATTILA Filozófia és kinyilatkoztatás kapcsolata Richart Schaeffler vallási tapasztalat értelmezésében (2) Azon szubjektivitásmódok sokféleségét, ahogyan szemlélünk és gondolkodunk, s így saját magunkat megismerjük, azt a módot megjelenítő alakzatok sokféleségeként érthet- jük, ahogy egy isteni tudat ismer bennünket, és mindenben, ami létezik, megszólít. (3) A különböző elbeszélő és hagyományközösségek tagjai közötti találkozást úgy értei- mezhetjük, mint egy eljövendő egyetemes kommunikációs közösségben való részesedés elővételezésének formáit.31 2. 2. A posztulátumok és a vallási tapasztalat viszonya A vallási tapasztalatnak sajátossága, hogy a vallásos szubjektum megtapasztalt jelenbeli átalakulása elővételezi a jövőbeli teljes átalakulását. A Szent jelenbeli kinyilvánulása pe- dig elővételezi a Szent jövőbeli és teljes kinyilvánulását, mely akkor valósul meg, amikor minden, anu van, a Szent önkinyilatkoztatásának alakjává válik, amikor a Szent ״min- denben minden” lesz. Ennek az univerzalitásnak elővételezése történik a vallási tapaszta- latban, amikor a vallásos szubjektum a Szenttel való találkozás hatására már most min- dent új módon szemlél és ért.32 A vallási tapasztalatnak ez az anticipáló és anagogikus mozzanata, hogy tudniillik benne megvalósul a jövő elővételező jelenléte, mint a Szent végső kinyilvánulását, a val- lási szubjektum és a világ végső átalakulását elővételező tapasztalat, döntő jelentőségű a teoretikus ész posztulátumaira nézve. Ez utóbbiak ugyanis önmagukban csak arra képe- sek, hogy rögzítsék a tapasztalat szükségszerű lehetőségi föltételeit. Arra azonban nem adhatnak garanciát, hogy valóban léteznek is azok a feltételek, melyek szükségesek ah- hoz, hogy az ész a maga elé szükségképpen kitűzött feladatokat teljesíteni tudja. Schaeff- ler ezért a posztulátumokat önmagukban üres és igazolásra szoruló követelményeknek tekinti. Csak olyan tapasztalatok tudják reális tartalommal megtölteni és ebben az érte- leniben igazolni az ész posztulátumait, melyekben az a jövő, melyre a posztulátumok irányulnak, elővételezve jelen van. Nos, a vallási (és az etikai) tapasztalatot kitüntetett értelemben jellemzi az elővételező jelenlét mozzanata. A vallási aktusban tapasztalat tár- gyává lesz az, aminek a létezését a posztulátumok csak megkövetelik. Ugyanakkor az ész posztulátumai is értelmezik a vallási (és etikai) tapasztalatot. Megmutatják, hogy az az is- teni valóság, mellyel a vallásos szubjektum minden egyes vallási tapasztalatában találko- zik, egyszersmind annak a reménynek az alapja is, amelytől minden tapasztalat lehetősége függ. Az elővételező jelenlét vallási tapasztalata tehát igazolja a posztulátumok jogossá- gát; a posztulátumok pedig világossá teszik ennek a tapasztalatnak a transzcendentális je- lentőségét.33 2. 3. A teoretikus ész hite és a kinyilatkoztatás hite - transzcendentálfilozófiai teológia Schaeffler a transzcendentálfilozófiai isteneszmének a kidolgozásával összefüggésben használja a ״teoretikus ész hite” vagy röviden az ״észhit” kifejezést. E fogalom három je- lentésmozzanattal rendelkezik. Egyfelől a teoretikus ész három posztulátumát foglalja 11 11 ED 680. M ED 726-730. “ ED 774-775.
