Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - Puskás Attila: Filozófia és kinyilatkoztatás kapcsolata Richard Schaeffler vallási tapasztalat értelmezésében
PUSKÁS ATTILA Filozófia és kinyilatkoztatás kapcsolata Richart Schaeffler vallási tapasztalat értelmezésében formájában annak lehetőségét is, hogy maga a Szent jelenítse meg magát az emberi fel- fogóképesség különböző területein.21 * 23 A vallási tapasztalásnak a reménységet, bizonyosságot, és a történelemhez bátorsá- got adó sajátosságát nevezi Schaeffler anagogikus mozzanatnak. Csak a Szent hűségébe vetett remény teszi lehetővé az ember számára, hogy' a legellentétesebb élethelyzetekben is, mint megnyilatkozásainak változó formáiban ugyanazt a Szent hatalmat ismeije fel és szólítsa meg. Isten maradandó azonosságának és egyetlenségének a megvallása a vallási tapasztalatnak ebben az anagogikus mozzanatában alapozódik meg. Ha ez a mozzanat el- tűnik vagy háttérbe szorul, akkor nyílik tere a politeista vallásosságnak. Ebben az ember vallási tapasztalásának különböző formáit és gyakran ellentétes tartalmait úgy fogja föl, mint ugyanolyan sokféle és egymással versengő istenek megnyilvánulásait, akik külön- bözőképpen veszik őt igénybe és kívánják meg tőle tiszteletüket. A természetben, a tár- sadalmi és az egyéni életben uralkodó ellentétek tapasztalatai rávetülnek a Szent vallási tapasztalatára is, s a vallási élmény értelmezésének keretévé válnak, ha nem kellően tuda- tosodik a vallási tapasztalat anagogikus mozzanata. így keletkeznek az istenek harcáról szóló mítoszok, melyek az emberi tapasztalati világot jellemző szétszakítottságot és folya- matos ellentétességet a világba kezdettől beleoltott sorsszerűségként értelmezik, az istenek örökös harcának leképeződéseként. Noha a politeista istentiszteletet is jellemez egyfajta részleges és bizonytalan remény — a saját védőisten győzelmének reménye az ellenséges istenségeken vagy a harcoló istenek közötti ősidőben létesített békekötés helyreállításá- nak reménye —, ám ez a remény mindig és alapvetően fenyegetett, mert az istenek kö- zötti harc bármikor kiújulhat. A politeista vallásosságban a vallási tapasztalat elveszíti ״anagogikus erejét”, nem képes az embert egy folyamatosan ״felfelé” tartó úton vezetni. Legfeljebb egy tartalmilag és időben korlátozott üdvösség-tartományt szakít ki számára az egészből és arra szólítja fel, hogy a tragikus konfliktusokat az istenek által az emberre rótt sorsként fogadja el.24 A vallási tapasztalat tropikus mozzanata abban áll, hogy egyfelől, a Szenttel való ta- lálkozás azt a kötelezettséget rója az emberre, hogy téljen meg, vagyis változtassa meg gondolkodás- és életmódját, alakuljon át új emberré (troposz = fordulat). Másfelől, ez a ״metamorfózis” nemcsak követelményként jelentkezik, hanem maga a kinyilvánuló Szent képesít erre, a vele való találkozás tapasztalatában történik meg, vagy legalábbis ve- szí kezdetét az emberi szív átalakulása a Szent ajándékaként. A vallási tapasztalatban ré- szesült ember számára aztán állandó feladat marad, hogy ő maga egész létezésével a Szent üdvösséget munkáló megjelenési formája legyen. A vallási tapasztalat és a vallásos élet az ember teljes önátadását kívánja a Szent felé. Ha ez a tropikus mozzanat eltűnik vagy el- homályosodik a vallási tapasztalatban és életben, akkor keletkezik az a kísértés, hogy az ember saját céljai érdekébe állítsa a Szent erőit. Ahelyett, hogy önmagát a Szent rendel- kezésére bocsátaná és üdvözítő jelenlétét szolgálná, ő akar rendelkezni felette. Ez a má- gia kísértése.25 A tapasztalat historikus mozzanatának jelentősége a vallási tapasztalás esetében foko- zottan érvényes. A Szenttel való találkozás, mely az ember gondolkodásmódját megvál- toztatja, az idő és tér konkrét pontján megvalósuló pillanatszerű esemény, ״Ereignis”, mely lényege szerint levezethetetlen, előidézhetetlen, felcserélhetetlen, kontingens ese- mény, a Szent ajándéka. A vallási tapasztalat ténye, szent helye, ideje, körülményei s maga 21 Ph£ I, 76-90. 24 Ph£ II, 105. 25 PhE II, 108-120. 57
