Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - Puskás Attila: Filozófia és kinyilatkoztatás kapcsolata Richard Schaeffler vallási tapasztalat értelmezésében
Filozófia és kinyilatkoztatás kapcsolata Richart Schaeffler vallási tapasztalat értelmezésében PUSKÁS ATTILA lenítő vallási ״Ere1gnis”-nek a szent pillanata és az azt elbeszélő, felidéző emlékezés je- lenti a vallási tapasztalat historikus mozzanatát. Ugyanakkor a megjelenő Szenttel találko- zó ember felszólítást kap arra, hogy megfelelő magatartásával, istentiszteleti ünneplésével és életgyakorlatával vegyen részt a kezdeti döntés leképező megjelenítésében. Ez a vallá- sós szubjektumot teljes önátadásra szólító követelmény a vallási tapasztalat tropikus moz- zanata.21 1. 3. A vallási tapasztalat filozófiai elemzéséből nyert szempontok a valláskritikához Schaeffler a tapasztalat transzcendentálfdozófiai vizsgálatának a feladatkörébe tartozónak tekinti a tapasztalat félresikerült formáinak és ezek okainak a felderítését is. A tapasztalat hibás formája egyfelől akkor adódik, amikor a tapasztalat elveszíti dialogikus jellegét. Ilyenkor a szubjektum nem a tőle különböző valóság által támasztott igényre válaszol, hanem öntudatlanul a saját igényeit vetíti bele egy valósnak tartott, de igazában csak el- képzelt tárgyba. így a valósággal folytatott dialógus helyett, csupán önmaga beszél, mi- közben ezt a belső monológot dialógusnak véli. A vallás területén így keletkeznek az ״istenfikciók”, melyekben a ״vallásos” lélek voltaképpen csak saját önértelmezését vetíti ki a mennybe. Amint fentebb láttuk, a vallási tapasztalat valódi tárgyra irányulásának a hitelesítő jele, hogy az ember megváltozott szemlélet- és gondolkodásformával jön ki a tapasztalásból, mert a Szenttel való találkozás széttörte korábbi világlátását és újjal ajándé- kozta meg. Olyan megértési formát, mentális és kifejezett válaszoló szót (verbum mentis et oris) adott a szívébe és az ajkára, melyet ő magának nem tudott volna megadni. Ilyen értelemben a Szenttől jövő és az emberből le nem vezethető kinyilatkoztatás, a ״verbum externum” nélkülözhetetlen feltétele a Szenttel való találkozásnak (sacrum cognoscitur per se ipsum), a responzorikus és dialogikus vallási tapasztalatnak.22 A tapasztalat hibás formáinak másik csoportját hibásan megformált tapasztalatoknak tekinti Schaeffler, melyek akkor keletkeznek, amikor a megismerő alany a minden ta- pasztaláshoz hozzátartozó belső mozzanatok nem mindegyikét veszi figyelembe, illetve e mozzanatok egymáshoz való viszonyát nem helyesen érti. Ennek következtében félre- érti a tapasztalás tartalmát, mely visszahat szemléletére és gondolkodására, s így a valóság által támasztott igényre nem megfelelő választ ad és hibásan végzi el a tárgykonstitúció aktusát. A redukált formában konstituált tapasztalati tárgy aztán közbeékelődik a szub- jektum és a valóság közé, s akadályozza kettőjük dialogikus viszonyát. A vallási tapasztalat lényegi sajátossága annak a végtelen különbségnek az észlelése, mely a kinyilvánuló Szent valósága és igénye, másfelől a jelenlétét és követelményét fel- togó emberi válasz között van. A Szent valóságának végtelen ״többlete” miatt a vallási tapasztalatnak eminens értelemben konstitutív eleme az allegorikus mozzanat. Ha a val- lási tapasztalatnak ez az allegorikus mozzanata eltűnik, vagyis a vallásos szubjektum azono- sítja a Szent emberi felfogása számára hozzáférhető alakját magával a Szenttel, a Szentről kialakított szellemi képét magával a Szent lényegével, akkor keletkeznek a bálványimá- dásnak és a fétiskultusznak a különböző formái. Schaeffler egyfajta ״vallási pozitivizmus- nak” is nevezi a bálványimádást. A vallási pozitivizmus ellenhatásaként lép fel aztán a képrombolás, mely elveti a Szent képi, képzet! és szellemi megjelenítését, sőt radikális 21 PhE II, 64; ED 450-456. 22 PhE II, 67-69; PhE I, 122, 220 köv. 56
