Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - Patsch Ferenc: Teológia életközelben - A felszabadításteológiák eredete, irányzatai és kilátásai
PATSCH FERENC Teológia életközeiben - A felszabadításteológiák eredete, irányzatai és kilátásai Ennek során - megőrizve alapbeállítódását - a mozgalom újabb és újabb hangsúlyokkal gazdagodott. 4. A FELSZABADÍTÁSTEOLÓGIA AFRIKÁBAN ״A felszabadulás mint teológiai kategória Afrikában - fogalmaz a ghánai eredetű ameri- kai teológus, Emanuel Martey - olyan hermeneutikát jelent, amely az afrikai kultúrát, politikát és társadalmi-gazdasági valóságot elemzi és értelmezi Jézus Krisztus evangéliu- mának fényében abból a célból, hogy átformálja az elnyomó status quót. [...] A szabadu- lás Afrika teológiai opciója az ember antropológiai méltósága mellett, az antropológiai szegénység ellenében. Ez az afrikaiak kutatási iránya az igaz emberség/emberiesség érdé- kében.”18 Eszerint a szabadulás teológiája az afrikai teológia új önértelmezése is, melyet az eredeti, helyi viszonyokra alkalmaznak, s amely döntő hozzájárulásnak tekinthető annak érdekében, hogy a kontinens képes legyen megfelelni a globális kihívásoknak. A mozgalom arra bátorítja az afrikaiakat, hogy fedezzék fel önmagukat Isten képére és hasonlatosságára teremtett mivoltukban, és céltudatosságra biztatja őket, hogy vállaljanak aktív szerepet Isten történelemben lejátszódó szabadító tetteinek megvalósításában. Mindez pedig - tekintetbe véve az afrikaiak vallásos ethoszát és az afnkai egyház erejét és tekintélyét — korántsem elhanyagolható jelentőségű. A felszabadítás teológiája Afrikában elsősorban válaszként jelentkezett a fehér gyár- matosító elnyomásra és a nyugati kulturális imperializmusra. Egyúttal azonban reakcióként tekintendő az afrikaiak afrikaiak által történő elnyomására is, beleértve a nők elnyomását. Mindezen megnyomorító tényezők következményeként a szabadítás számos megközelí- tésmódja látott napvilágot, melyek olyan teológiai mozgalmaknak adtak életet, amelyek más és más narratívát használnak, jellegzetes hangsúlyjeleket tesznek ki, és különböző funkciókat töltenek be.19 Ezen különbségek ellenére az afrikai felszabadítási teológiák közös eleme és fő kritikai töltete a kulturális felszabadítás gondolatköre. Az afrikai teoló- giai hermeneutikában bekövetkezett legújabb fejlődés mindenekelőtt a korábbi gyakor- lat meghaladásának szükségességét hangsúlyozza. Ez a megközelítésmód élesen elválasz- tóttá a kultúrát a vele eredeti, belső összefüggésben álló társadalnú, gazdasági és politikai viszonyoktól. Az afrikaiak számára tehát ma a felszabadítás szükségképpen a kultúra ak- tusa. Hiszen a kulturális ellenállás eszköze bizonyul a leghatékonyabb fegyvernek ahhoz, hogy hatékony kritikának vessék alá az egykori gyarmatosító rendszert és annak máig ható romboló örökségét, ami — a látható károkon túl — az elsősorban az afrikaiak meg- rendült, sérült önértékelésében mutatkozik meg. Akiket történelmük során évszázadokon keresztül a rabszolga kereskedelem és a koloniális-elnyomó politika révén szisztematikusan kizsákmányoltak, nehezen hiszik el magukról, hogy ugyanolyan értékes, emberi méltósággal bíró lények, mint egykori (arab vagy fehér) rabszolgatartói és gyarmatosító uraik. Az afrikai lélek sebei ezen a téren sür- gős kezelésre, gyöngéd gondozásra és gyógyításra szorulnak. Ennek érdekében helye van a társadalmi mozgalmak hangzatos szólamainak, a tö- megméretű cselekvésnek is. Ez a forradalmi hevület és szociális elköteleződés nyilvánul meg a nagy afrikai kulturális mozgalmakban: a Négntude, az ״Afrikai Személy’ (African 19 Martey, E., Liberation theologies /African, in DTWT, 127. 19 Egy remek áttekintés a kurrens mozgalmakról: Paths of African Theology (ed. Gibellini, R.), Orbis Books, Maryknoll, New York 1994. 37
