Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - Patsch Ferenc: Teológia életközelben - A felszabadításteológiák eredete, irányzatai és kilátásai
(preferential option for the poor) neveznek.7 Ebben, és a ״szabadulás” óhajában fejeződik ki leginkább és legkonkrétabb formában a mozgalom szellemisége.8 PATSCH FERENC Teológia életközeiben - A felszabadításteológiák eredete, irányzatai és kilátásai 3. A SZABADULÁS ÓHAJA: TEOLÓGIAI REFLEXIÓK A héber bibliában az ״üdvösség” szó — más jelentésárnyalatok mellett — szabadulást is je- lentett: megmenekülést, a megkötöttségektől való megszabadulást.9 A szabadulás mozza- nata csak a legutóbbi idők óta, a felszabadítás teológusainak 1960-as évekbeli működése nyomán tett szert különleges jelentőségre, és került a figyelem középpontjába a biblikus tudományokban és a teológiában általában. Tekintsük át most röviden három jelentős teológus, valamint egy női teológusokból álló nemzetközi csoport hozzájárulását ezen irányzat kifejlődéséhez. A szegényekkel szolidaritást vállaló isteni szeretet legszenvedé- lyesebb szószólói ők, akik maguk is tevékeny részt vállaltak ezen új teológiai mozgalom kibontakozásában. 1. A perui egyházmegyés pap, Gustavo Gutiérrez (1928-) így magyarázza a felsza- badításteológia okait: ״Az a történelmi sodorvonal, amelybe Latin-Amerika belekerült, valamint sok keresztény tapasztalata ebben a folyamatban arra vezette a felszabadítás teo- lógiáját, hogy Krisztus üdvösségéről a szabadulás terminusaival beszéljen.”10 Ez tehát az a fogalmi készlet, amely leginkább képesnek látszik kifejezni azt a vágyakozást, amely a szegények és elnyomottak szívének mélyéből fakad, és amely talán a legalkalmasabb arra, hogy megnyissa őket Isten megváltó szeretetének befogadására. Gutiérrez a szabadulás három különböző dimenzióját különbözteti meg: 1) az elnyomásból és a peremre szó- rultság (marginahzáció) szociális helyzetéből való szabadulást; 2) a belső szolgaság min- den történelmi formájától való szabadulást; 3) végül pedig a bűntől való szabadulást, amely Istennel és az embertársakkal való barátság helyreállásában, a velük való kiengesz- telődésben nyer konkrét kifejeződést.11 Gutierrez tehát ilyenformán egyenlőséget tesz a megszabadulás és az ״életadás” közé. 7 A felszabadulási teológia mozgalmának erről a kulcsfogalmáról bővebben ld. La optción por los pobres (ed. Vigil, J. M.), Lai Terrae, Santander 1991. 8 A mozgalom alapvető szellemisége elsősorban a latin-amerikai térségében formálódott ki. A legkorábbi művek: Gustavo Gutiérrez, A Theology of Liberation (1973); Juan Luis Segundo, The Liberation of Theology (1976). Úttörő munkák a krisztológia területén: Jon Sobrino, Christology at the Crossroads (1978) és Leonardo Boff, Jesus Christ Liberator (1978). A biblikus tanulmányok egyik úttörője a témában: Jósé Miranda, Marx and the Bible: A Critique of the Philosophy of Oppression (1974); az egyik legfontosabb korai módszertani tanulmány: Clodovis Boff, Theo- logy and Praxis: Epistemological Foundations (1987). (Az adatok az angol nyelvű kiadásokra utalnak; a spanyol vagy portugál kiadás megjelenése minden esetben korábban történt.) 9 Vö. Gutiérrez, G., The Meaning of the Term Liberation, in Third World Liberation Theologies. A Reader (ed. Ferm, D. W.), Maryknoll, New York 1986, 15-16; Laurentin, R., Liberation, Development, and Salvation, Orbis Books, Maryknoll, New York 1972. Vö. még Abesmis, C. H., Salvation”, in DTWT, 180—182. 10 Idézi: Fabella, V., Liberation, in DTWT, 122—123. Lásd még Gustavo Gutiérrez, aki szerint saját opus magnum- ként számon tartott munkája ״.. .arra irányuló próbálkozás, hogy az evangéliumra és olyan férfiak és nők tapasz- talataira reflektáljon, akik a felszabadítás folyamatának elkötelezettjei Latin-Amerika elnyomott és kizsákmá- nyolt földjén.” Vö. Gutiérrez, G., A Theology of Libearation, Orbis Books, Maryknoll, New York 1988. 11 A fogalom mindhárom jelentésszintje (politikai, történelmi és a spirituális) kölcsönösen összefüggésben áll egy- mással, mégsem ugyanaz: ״Egyik sincs meg a másik nélkül, mégis különböznek: valamennyien részei ugyan- annak a mindent felölelő üdvösségfolyamatnak (single, all-encompassing salvific process).” Vö. Gutiérrez, G., A Theology of Liberation, 176. Más összefüggésben Gutiérrez arról beszél, hogy a teremtés volt az első szabadító aktus; ezután a politikai szabadításnak kell következnie, amely az ember önteremtése; végül az újrateremtés, az ember teljes beteljesülése, amely az üdvösség. Vö. Gutiérrez, G., A Theology of Liberation, 154-160; Gutiér- RÉZ, G., The God of Life, Obris Books, Maryknoll, New York 1991 (a spanyol eredeti: 1989). 34
