Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 1-2. szám - Patsch Ferenc: Teológia életközelben - A felszabadításteológiák eredete, irányzatai és kilátásai
PATSCH FERENC Teológia életközeiben - A felszabadításteológiák eredete, irányzatai és kilátásai denekelőtt szemlélnünk kell Isten szeretetét, majd életre kell váltanunk azt, gyakorolva a felebarát szeretetének parancsát. Isten imádása és a másik ember iránti elköteleződés - e kettő csak együttesen érthető keresztény cselekvésként, gyakorlatként, mely elsődle- ges fontosságú. Csakis ezután következhet a reflexió, az erre a gyakorlatra visszahajló ér- telmi következtetés, Isten szavának fényében.5 2. A HITELES TEOLÓGIA KÉT KÖVETELMÉNYE: SZEMLÉLŐDÉS ÉS PRÓFÉTASÁG Ha tehát elő akarunk készülni a teológia művelésére, először is bele kell helyezkednünk az imádság légkörébe. Jézus Krisztus követése első lépésben az Isten előtti hallgatás álla- pota. Csak ez tesz képessé bennünket arra, hogy később beszéljünk róla, hogy hiteles és tiszteletteljes módon valamiképpen szóvá tegyük őt. Az ilyen teológia olyan beszéd- móddá lesz, amely a csend által válik jelentéssel telivé és gazdaggá. Istenre hallgatni és más embereket meghallgatni egy és ugyanazon érem két oldala. Aki az imádság gyakor- lása által képessé vált arra, hogy hallgasson Isten szavára, az egyúttal meghallja a másik ember, a felebarát szenvedésének és reményének hangját is; és viszont. Az ilyen kiinduló- pont megóvhatja a felszabadulási teológia művelőjét a túlkapásoktól. Ha ugyanis hívő laikusok, sőt egyházi emberek is türelmüket vesztve agitálnak, sőt erőszakos úton, fegy- verrel a kézben próbálják kivívni esetleg mégoly jogos szociális érdekeiket, akkor bizony aligha hivatkozhatnak Jézus Krisztus evangéliumára.6 A helyesen felfogott felszabadításteológia ezzel szemben az erőszakmentes Istenről való prófétai beszéd. Tanúságtételében egyaránt helyet kell kapnia a prófétai és a miszti- kus elemnek. A misztikus nyelvezet ahhoz segít, hogy felismerjük és állandóan tudatosít- suk Isten ingyenes szeretetét, szabadító jelenlétét az életünkben. A prófétai nyelvezet ugyanakkor leleplezi a társadalom tagjainak, a nőknek és a férfiaknak a méltatlan helyze- tét, különös tekintettel azokra a strukturális okokra, amelyek az igazságtalanságot és a peremre szorítottságot okozzák. A csupán a szemlélődés nyelvezetét használó teológus prófétai kiállás híján azt kockáztatja, hogy elveszíti a kapcsolatot azzal a történelemmel, amelyben Isten működik, és amely egyedüli közegül szolgálhat arra, hogy találkozzunk vele, felismerjük őt a másik emberben — főként a szegényekben. A misztikus dimenziót nélkülöző prófétai nyelv pedig könnyen leszűkíti a horizontot, amely elgyengítheti Isten ingyenes szeretetének érzékelését — márpedig ez az öröm egyedüli és végső forrása a ke- resztény életben. Az Istenről való beszéd fenti két módja — a misztikus és a prófétai - csakis együtte- sen képes kifejezni Isten országának ajándékát, amely Jézus Krisztus életében, halálában és feltámadásában nyilvánult ki a maga meghaladhatatlan teljességében. Végső soron ez inspirálja azt, amit a felszabadítás teológusai a ״szegények melletti elsődleges döntésnek” 5 A felszabadítás teológiai hermeneutikája ezen a ponton összhangban áll a filozófiai hermeneutika alapvető be- látásával, miszerint a gyakorlat sohasem választható el az elmélettől: a kettő csak egymást feltételező, körkörös viszonyban létezhet (hermeneutikai kör). A megértés (subtilitas intelligendi), értelmezés (subtilitas exphcandi) és al- kalmazás (subtilitas applicandt) hármasa így megbonthatatlan egységet alkot: Vö. Gadamer, H.-G., Igazság és mód- szer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata, Osiris, Budapest 2003, 343—348. 6 Az ilyenfajta túlkapások ellen int óva Joseph Ratzinger is A hit és a teológia mai helyzetéről írt tanulmányában, in Mérleg (1997/2), 148—165, különösen: 150-151; eredetileg: Wochenausgabe in deutscher Sprache (1-00120 Cittá del Vaticano), in L’Osservatore Romano (1996/47), 8—10.1. 33
