Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Vincze Krisztián: Zoltán Rokay: Zwischen Klassik und Romantik, J. G. Fichte Wissenschaftslehre Nova Methodo und die gedruckten Schriften seiner spät-jenaer Zeit
KÖNYVSZEMLE Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-Budapesti érsek megújított kézikönyve — amelynek most megjelent átdolgozását Szuromi Szabolcs Anzelm, a PPKE Kánonjogi Posztgraduális Intézetének az elnöke végezte - tovább építi azt a kánonjogászi iskolát, amelyet a Szerző logikus, a teológiai és jogi kultúrában való széleskörű tájékozottságról tanúskodó előadásaival, oktatói tevékenységével, a különböző szentszéki dikasztériu- mokban végzett munkájával, illetve publikációival megteremtett. A kötet nemcsak a kü- lönböző szintű kánonjogi képzés nélkülözhetetlen alapműve, illetve a hazai egyházi bí- róságok, egyházmegyei hivatalok és plébániák számára nyújt elengedhetetlen segítséget, hanem hasznos minden, a Katolikus Egyház önálló jogrendje és működése iránt érdek- lődő olvasónak. Ferenczy Rita ZOLTÁN ROKAY: Zwischen Klassik und Romantik, J. G. Fichte Wissenschaftslehre Nova Methodo und die gedruckten Schriften seiner spät-jenaer Zeit (Berichte aus der Philosophie) Shaker Verlag, Aachen 2014 Idén Johann Gottlieb Fichte halálának kettőszázadik évfordulójára emlékeztünk, s ezt a jubileumi alkalmat tette gazdagabbá Rokay Zoltán professzor úr új könyve is. Fichte két korstílus - a klasszicizmus és a romantika - határmezsgyéjén élt, és ebben az össze- függésben vizsgálja meg a könyv szerzője, hogy hogyan válik fordulóponttá a fichtei életmű egészében a Tudománytan nova methodo (1797—1799) című opus. Fichte művei között a Tudománytant: tartotta a legfontosabbnak, de folyamatos kritikák és újabb saját gondolati inspirációk okán többször is átdolgozta azt, s ezen átdolgozások legfontosabb stációja a Nova methodo. Rokay Zoltán könyve elején rögtön tisztázza, hogy egészen pontos definíciót a kiasz- szicizmus és a romantika fogalmairól nehéz adni, de ha körülírással próbálkozunk e két korszak esetében, akkor az elsőhöz elsősorban az antikvitás iránti tiszteletet és csodálatot soroljuk, amíg a második esetében a képzelőerő és az érzelmek fontossága merül fel el- sődleges ismertetőjegyként. Fichte filozófiájának érdekessége, hogy a klasszicizmusból kiindulva egyre inkább a romantikához közeledik, (bár abban nem talál végleges otthon- ra), s ennek a közeledésnek és fordulópontnak lesz mérföldköve a Tudomány tan nova methodo, aminek tükrében a késői jénai művek jobban érthetők. A késő jénai művekhez a következő írásokat soroljuk: /. és II. bevezetés a tudomány tanba, A természetjog alapjai, Az erkölcstan rendszere és Az ember rendeltetése. A Tudomány tan nova methodo olyan fogai- makat és kifejezéseket használ, melyek korábban nem jellemezték a fichtei gondolko- dást. Tartalma az emberi akaratra, mint alapvető princípiumra koncentrál, az én ״szüle- tését”, az emberi önmeghatározást az önkorlátozás fogalmához köti, s mindeközben az az alapvető célja, hogy az elméleti filozófia helyett gyakorlati filozófiát alkosson meg. A Nova methodo tehát valóságos fordulópont, nem pusztán átdolgozás vagy finomhango- lás, sokkal inkább egy reményteljes egészen új látásmódnak a foglalata, ami már a ro- mantika ismertetőjegyeit szeretné magán hordani. Mindeközben természetesen az idealizmus filozófiájának fontos vonásai is láthatóak, és a kanti örökséggel való párbeszéd is állandóan felszínen van. Fichte szerint az emberi én a nem-én közegén áthaladva az önmagába való visszatérésben tételezi magát. Ebben k 201-4/3-4 236
