Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Zimányi Ágnes: Az Abszolútum ismeretének eredete Pauler Ákos bölcseletében
Az Abszolútum ismeretének eredete PaulerÁkos bölcseletében ZIMÁNYI ÁGNES jó és szerető a lénye.”29 A valóság kategóriái nem alkalmazhatók rá, mert túl van a való- ság, a relatívumok osztályait alkotó kategóriákon, és túl van minden sajátos létmódon is, mint például maga a valóság vagy az érvényesség. Nem azonos az igazsággal és az érték- kel sem, amelyek különben sem részei, hanem előfeltételei a valóságnak. ״Az igazságok és az értékek világát joggal tekinthetjük az Abszolútum aspektusainak, azaz olyan isme- réti tartalmaknak, melyekben az Abszolútum a mi korlátolt megismerésünk számára is, ha nem is teljesen, de töredékszerűen ismeretessé válik.”30 Bármennyire túl van ugyanis az Abszolútum a relatívumokat megragadó kategóriákon, teljesen ismeretlen mégsem lehet, mert a korrelativitás elvének értelmében a relatívum utal az Abszolútumra. ״Azt a körülményt, hogy a relatívumból az Abszolútumra következtethetünk, amennyiben azt a relatívum ismerete már megengedi, analógia entisnek nevezzük.”31 Az analógia entis he- lyes értelme éppen az, hogy ״a legegyetemesebb határozmányok egyidejűleg illetik meg mind az Abszolútuinot, mind a relatívumot, de ezeken belül csak az analógia proportions alapján alkalmazható az Abszolútumra oly határozmány, mely a relatívumot illeti meg”.32 így tehát a kategóriák (osztályfogalmak), amelyek a valóságra vonatkoznak, magától ér- tetődően nem alkalmazhatók az Abszolútumra, legfeljebb az analógia proprotionis értei- mében: Istenben végtelen mértékben van meg mindaz, ami a valóságokban csupán vé- ges módon létezik. Az Abszolútum-relatívum meghatározó-meghatározott, teremtő-teremtmény vi- szonya az alap arra, hogy az Abszolútum analóg megismeréséről beszélhessünk. Az Ab- szolútum, mivel a valóság feltétlen meghatározója a teremtésben önmagát adja, a dolgok eszméit csakis önmagából merítheti. A relatív valóság mindig hiányos, csupán részesedé- se, tökéletlen utánzata marad az isteni létteljességnek. A tiszta tökéletességek a maguk eszméi szerint, a tapasztalati valóság korlátozottságaitól elvonatkoztatva pozitív fogai- makként alkalmazhatók az Abszolútumra, ami azt jelenti, hogy megismerhető az Isten. Megismerésünk a relatív valóság összetettségéből indul ki, és törekszik az abszolút tiszta egyszerűség felé, és ha képes is a tapasztalat határait átlépni, hogy az abszolút valóságról fogalmat alkothasson, ebben a fogalomban mindig megmarad a paradoxitás, és mindig több lesz a tagadás, mint az állítás, a negatívum, mint a pozitívum, mert lényegében és létében ismeretlen az Isten. 3. AZ ABSZOLÚTUM A MEGISMERÉSBEN Ahhoz, hogy eljussunk a címben megjelölt gondolathoz, miszerint Fauler Ákos bölcse- létében az Abszolútum ismerete honnan származik, előbb arról kell szólnunk, hogyan zajlik a megismerés, és abban milyen szerepe van az Abszolútumnak. Az, amire az emberi lélek mindenekelőtt törekszik, nem a megismerés, hanem a bizonyosság, határozza meg Pauler Ákos. Ez tágabb körű: nem minden bizonyosság épülhet megismerésen, pláne tudáson. Az a bizonyosság, amelyre a gyakorlati életben túlnyomóan építünk, nem lehet a tudás, hanem a hit. Hitnek épp azt a bizonyosságot nevezzük, amely nem tudáson, hanem valamiféle bizalmon alapszik. ” A fogalom meghatározásának ontológiai vonatkozásai VI, in Tanulmányok az ideológia köréből, Budapest 1938, 116 (posztumusz). 30BEV 168. §. 31 BEV 168. §. 32 Metafizika, 43. §. OLC 222
