Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Zimányi Ágnes: Az Abszolútum ismeretének eredete Pauler Ákos bölcseletében
A megismerést akkor tudjuk helyesen értelmezm, ha sikerül egy, az empíriától füg- getlen ismeretforrást kimutatnunk, amely egyúttal a ráismerés szubsztrátumául szolgál- hat. Pauler Ákos a megismerés olyan módjára fókuszál, amelyet — ahogyan ő írja - eddig úgyszólván észre sem vettek: ez az autotetikus ítélet nyomán feltámadó ráébredés (eger- sis). Vannak olyan ismeretgyarapító ítéleteink, amelyek nem tér- és időbeli tartalmakat kapcsolnak össze, mégis ismeretgyarapítók. Honnan vesszük itt a többletet az alany tar- talmával szemben? Onnan, hogy felismeijük az alanyfogalom logikai érvényének pre- szuppozícióit. Tehát alkothatunk ismeretgyarapító ítéletet szemlélettől függetlenül is an- nak a felismerése révén, hogy az alanyfogalom érvényének logikai előfeltétele az, hogy az állítmánnyal kapcsolatban van. Ezek az autotetikus ítéletek: minden tiszta filozófiai ítélet ilyen természetű. A logika is autotetikus ítéletek eredménye, mert amikor bármely ítélet formális előfeltételeit reduktív úton nyomozzuk, és végül a logikai alapelvekhez jutunk, olyan dolgot ismerünk meg, amely azelőtt ismeretlen volt előttünk. De nem tér- és időbeli szemlélet által jutottunk a logikai alapelvek ismeretére, hiszen a feltételezettség és általában a logikai függőség oly viszonyok, amelyek tér- és időbeli adatokkal semmi- képpen sem fejezhetők ki. Autotetikus ítéleteken alapul az etika is, mert azt nyomozza, hogy egyes erkölcsi helyeslésünk vagy helytelenítésünk milyen egyetemes elvek érvé- nyét teszi fel. Az esztétikai princípiumokat is hasonló úton találjuk meg. A metafizikai megállapítás is autotetikus ítélkezésen alapul. Hasonló módon építi fel az ideológia is a maga tanítását, és olyan teljesen szemléletmentes fogalmakra jut, mint viszony, kategória stb. Az autotetikus ítélet és a redukció következményt kapcsol össze logikai előz- ménnyel.33 A filozófiai kutatás autotetikus ítéletek nyomán fedezi fel megismerésünk, al- kotásunk, és tapasztalásunk végső előfeltételeit. A reduktív művelet ismeretgyarapító. Az autotetikus ítélkezés voltaképpen öntu- datosítási folyamat, amelynek során valójában önmagunkból merítjük az új ismerési tar- talmat, és ez a bennünk öntudatlanul lappangó, velünk született ismereteknek az öntudat fényébe való emelésével azonos, ahogyan azt Platón és Augustinus is tanította. Összefog- lalva: az a priori tartalom keresése, tehát autotetikus ítélkezés, az eljárás pedig a reduktív módszer. A velünk született (preszupponált), tehát öntudatlanul bírt, nem-szemléleti tartalom megpillantását Pauler Ákos ráébredésnek ( egersis) nevezi. A ráébredés nem ítél- kezés, hanem az autotetikus ítélkezés előkészítő, még csak anyaggyűjtő élménye. A rá- ébredésben még nem állítok vagy tagadok semmit, hanem csak meglepődöm egy új mozzanat váratlan megpillantása által. Az autotetikus ítélet és a ráébredés viszonya az, hogy a ráébredés pillantja meg azt a preszupponált (velünk született) tartalmat, amelyet azután az autotetikus ítélet mégis- méréssé formál. Pauler számára ez azonos a platóni anamtiészisz-tanban megsejtett isme- retgyarapítással. A folyamat végiggondolásakor azonban két probléma merül fel: Egyrészt mi bizto- sítja a kimutatott a priori (velünk született) új ismerési tartalom objektív érvényét? Más- részt honnan ered a velünk született ismerési tartalom? Az első kérdéshez Pauler Ákos azt fűzi hozzá, hogy a reduktive nyert igazságok a logikai alapelvek, amelyek objektív voltát az bizonyítja, hogy érvényességük minden két- ségbevonása már a kétségbevont elv érvényének feltevésére épít. Például az azonosság elve kimondja, hogy minden dolog csak önmagával azonos. Ezt a tételt nem lehet még egyetemesebb tétellel igazolni, vagyis ״bebizonyítani”, mert a bizonyítás logikai műve- let, és mint ilyen, felteszi a logikai alapelvek, tehát az azonosság elvének érvényét is. “Vö. BEV 15. § és 47. § is. Az Abszotútum ismeretének eredete PaulerÁkos bölcseletében ZIMÁNYI ÁGNES 223
