Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Zimányi Ágnes: Az Abszolútum ismeretének eredete Pauler Ákos bölcseletében
Az Abszolútum ismeretének eredete PauierAkos bölcseletében ZIMÁNYI ÁGNES 1. PAULER ÁKOS METAFIZIKUS INDULÁSA Pauler Ákos pályája látszólag sikeresen alakult, ám vérbeli bölcselőhöz méltón életét ál- landó belső harcok és küzdelmek kísérték. Amikor az ifjú Pauler eszmélkedik, Európa- szerte túlteng a pozitivizmus, és főként ismeretelméleti kérdések állnak a bölcseleti ér- deklődés középpontjában. Újkantiánus iskolák működnek, hódít a biologizmus, teret nyer a szociológia. Divatos az ún. természetfilozófia, annak módszerével próbálják a böl- cselet nagy kérdéseit megválaszolni. A természet meghódítását, előfeltevésektől mentes, tárgyilagos ismeretét aprólékos tudományos elemzésekkel, részletező vizsgálatok összeg- zésével kívánják véghezvinni. Úgy vélik, a jelenségeket a természeti erők összműködése elégségesen magyarázza, és a dolgok szubsztanciás formái nem jelentenek sajátos minő- ségi többletet. A jelenséget elindító közvetlen ható-ok a fontos, nem a jelenség célja az egészben. A törvényszerűség helyett az okság a fontos, Galilei nyomán a miért helyett a hogyan. E kérdésre pedig nem a dologban rejlő és megnyilvánuló minőség, hanem egy fizikai törvény válaszol. Nem meglepő, hogy a metafizikai kérdések mellett az így gon- dolkodók túlnyomó többsége közönyösen megy el, meddő spekulációnak tartva a világ transzcendens megközelítést. Bár a hagyományos filozófiában a metafizika és az ismeretelmélet elválaszthatatla- nők egymástól, a kor divatos ismeretelmélete a természettudományos kutatás hatása alatt áll, de ismeretünk kizárólagos tárgyának a tapasztalat tényeit fogadja el. Határtalan önbi- zalom és lapos agnoszticizmus keverednek különös módon a századvég, illetve a század- forduló filozófiájában, az egymással legalább ebben rokon szenzualizmus, ontologizmus, materializmus, empirizmus, kriticizmus, agnoszticizmus, pszichologizmus, utilitarizmus, és főként a pozitivizmus filozófiájában. Ezek az egymástól lényeges vagy járulékos vo- natkozásban eltérő irányzatok abban legalább megegyeznek, hogy a tények mindenha- tóságát hirdetik és a filozófiát mindenestől a pozitív tudományokhoz rendelik. A családi indíttatás, a pozitivista szemléletű apa, és a kor divatja kezdetben mit sem befolyásolta az eredendően metafizikus hajlamú Pauler Ákost. Ifjúkorában határozott ál- láspontja az Arisztotelészen alapuló skolasztika. A befelé forduló, szemlélődő ifjú 15 éves korától kezdve újabb és újabb bölcseleti problémákon töri a fejét, gondolatait értekezé- sekben rendszerezi, foglalja össze. Alig 17 éves korára úgyszólván az összes klasszikus filozófust elolvasta, és hihetetlen gondolatenergiával a legellentétesebb fölfogásokat is többé-kevésbé megemésztette. Tanulmányozta Lotze, Kant, Hume, Bacon, Spinoza és Schopenhauer műveit, valamint Goethe Faustját. Már ekkor elolvasta Arisztotelész, Platón műveit, Aquinói Szent Tamás Summáját, de ismerte Fichte, Diogenes Laertius és Hegel gondolatait is. Filozófiai értekezéseket írt, 1892-ből való például a Néhány szó a determi- nizmusról című írása, amelyben a szabad akaratról gondolkodik, valamint A lélek immate- rialitása, A végtelenség eszméje, A theizmus erkölcstani alapelve. A gimnáziumban XIII. Leó és a modern korszellem címen értekezett XIII. Leó pápa jubileumi ünnepén elmondott be- szédéről. A nagy pápa kora világnézetének átalakítására tett törekvéseit méltatta. A nagy metafizikusnak készülő ifjú Pauler, amikor az Akadémia 1892-ben induló filozófiai folyóirata, az Athenaeum a kezébe kerül, hevesen tör ki annak pozitivista széllé- me miatt: ״A legpiszkosabb materializmus hirdetője. Hogy nem akaiják belátni a phy- chophysiologia meddő voltát!”11 A metafizikát tartja egyedül jogosultnak, amelyről azt írja naplójába: ״művelni és jogait védeni egyik célja életemnek”.12 11 Napló, 1892. október 12 12 Napló, 1893. június 23. )G1A 2014/3-4 218
