Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Zimányi Ágnes: Az Abszolútum ismeretének eredete Pauler Ákos bölcseletében
ZIMÁNYI ÁGNES Az Abszolútum ismeretének eredete PaulerÁkos bölcseletében Korai műveiben számtalan bizonyítékot összegez, hogy igazolja a tapasztalatot túl- lépő ismeret valódiságát. Azt, hogy a metafizikai tétel nem merő feltevés, hanem valós ismeret, amelyet az adott tárgyról szerez magának az értelem. ״Az agnoszticizmus — álla- pítja meg - érzi ama veszteséget, mely a metafizikai tudás megvetésével úgy mtellectuá- lis, mint morális életünket érte, mert megbomlott mindkettőben a harmónia - vagy ami még nagyobb baj — a harmónia lehetőségének a reménye... Metafizika nélkül az ismeret ház marad tető nélkül, melyen sok szépséget találhatunk, de benne állandóan nem lakhat senki.”13 Pauler Ákos kezdetben legádázabb ellenfelének a pozitivizmust tartja, amely a dog- matizmus megdöntésére maga is dogmatizmust űz. ״Gyarló ismerettam bírálatot gyako- rol a pozitivizmus napjainkban, hívei egyszerű tyrannizmushoz folyamodnak az ismeret határainak kiszabásában, de azért nem átallanak a legmagasabb metphysikai problémák- ról kategorice nyilatkozni »ismereteink gyarlóságai« miatt.”14 15 16 Értekezést ír A metaphysika módszeréről (1894) címmel, és az elkészült művet határozott szándékkal Pauer Imrének küldi el, aki az Athenaeum szerkesztője: ״ezeknek nagyon üdvös valami antipositivistikus cikk” — íija naplójába. Pauler Ákos a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcseleti karán tanul tovább, ahol a kor és tanárai hatására elfordul a metafizikától, megtagadja a korábban vallott transz- cendens eszméket. Pozitivista, kriticista elveket vall, doktori disszertációjában örömmel konstatálja, hogy a pozitív természettudomány szerencsésen átvészelte ״minden tudó- mány gyermekbetegségét, a teológiai és metafizikai stádiumot, feladatául immár nem a tapasztalat fölötti lényegek, szubsztanciák és erők megismerését tekinti, hanem egyedül a természeti jelenségek törvényeit, kapcsolataik objektív megnyilvánulási módjait. Egy- egy elkésett metafizikus kivételével minden komoly gondolkodó belátja, hogy a termé- szetet csak önmagából lehet megérteni és tudományosan magyarázni, nem pedig a lehető tapasztalat körén kívül gondolt noumenonnal.”17 Majd így fogalmaz: ״Szerencsére a méta- fizikai előítélet kezd hanyatlani, a valóság kritériumául kezdik azt tekinteni, ami egyedül igazolható, hogy tudniillik, a realitás nem az örökké állandó, de az örökké változó.”1,י Több mint egy évtized telik el, mire Pauler Ákos több tanulmány és könyv meg- írása, bölcseleti problémák átgondolása után visszatér eredeti metafizikus világnézetéhez, amely élete vége felé teista szemléletben teljesedik ki. Hosszú fejlődés és letisztulás után Pauler visszatér a keresztény bölcselethez. Elmélyülő teizmusában az Abszolútum fogai- ma azonosul Isten vallási eszméjével. 2. AZ ABSZOLÚTUM Érett bölcseletében Pauler Ákos Abszolútumnak azt a dolgot nevezi, amely minden vo- natkozásban — ontológiai, logikai, és értékelméleti szempontból is — független más dolgok- tói, tehát ״önmagában megáll”.17 A valóság minden mozzanatának és minden értéknek is abszolút végső meghatározója és feltétele, legbensőbb mivoltában minden ősértékkel azonos: lét- és értékteljesség. Az Abszolútum lényegére nézve definiálhatatlan, azaz más 13 Napló, 1893. június 23. 14 Idézi: K0RNIS, Gy., Kezdet és vég, in Pauler Ákos emlékkönyv, Budapest 1934, 10. 15 A természetfilozófia fogalmáról és feladatairól, Budapest 1898, 3—4. 16 A természetfilozófia fogalmáról és feladatairól, Budapest 1898, 9. 17 BEV 168. §. 219
