Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Zimányi Ágnes: Az Abszolútum ismeretének eredete Pauler Ákos bölcseletében
ZIMÁNYI ÁGNES Az Abszolútum ismeretének eredete Pauler Ákos bölcseletében ״Philosophálm annyit tesz, mint az adott relatí- vumhoz a megfelelő Abszolútumot keresni." Pauler Ákos, Logika, 212. § Hazánk csupán néhány rendszeralkotó filozófussal büszkélkedhet, közülük is kiemelke- dik Pauler Ákos (1876—1933), a magyar bölcseleti gondolkodás jeles alakja. A rendszer- alkotó Pauler igazi metafizikus elme, eredeti bölcseleté az örök igazságokra épülő logikai vagy objektív idealizmus. Gondolkodásában a filozófia a végső előfeltevések tudománya, ״a legegyetemesebb osztályokról szóló tudomány”,1 módszere a redukció, amellyel tételeit mint végső elő- feltételeket fedezi fel. A reduktív nyomozást addig kell folytatni, amíg logikailag már más tételekre nem támaszkodó autonóm tételekhez jutunk, ״amelynek érvénye már egyedül önmagán nyugszik”2. A filozófia feladata éppen az, hogy a heteronóm tételek logikai előzményeit nyomozva megállapítsa az autonóm törvények rendszerét. Ezért is írja Pauler Ákos a Logika című könyvében: ״Philosophálni annyit tesz, mint az adott re- latívumhoz a megfelelő Abszolútumot keresni.”3 Pauler rendszerét szilárd alapokra, ״ősértékekre” építi, ezek igazsága mással már nem bizonyítható evidencia — közvetlenül ismeri fel az értelem —, ezért ezeket az ősérté- keket mint minden tudomány megalapozóit, végső lehetőségi feltételeit az emberi elme nem teremti, hanem felfedezi. Ezek az ősprincípiumok: az azonosság elve (princípium identitatis), az összefüggés elve (princípium cohaerenciaé), az osztályozás elve (princípium das- sificationis). Lényegében ugyanazt az igazságot fejezik ki más-más szempontból, egyik a másikban implikált. Minden létező legbensőbb lényegét tekintve végül szükségszerűen e három logikai alapelvben gyökerezik, a létfokok, a létmódok, a maguk teljességében kibonthatók az alapelvekből, illetve visszavezethetők azokra. Az ősrelációkból adódik, hogy a dologhoz tartozik valami, van végső előfeltétele, amely abszolút. Ezt fejezi ki a korrelativitás elve: ״nincsen relatívum abszolútum nélkül”.4 Pauler Ákos számára a há- rom alapelvből és koroláriumukból adódik minden tudomány alapproblematikája: 1. elemek (azonosság), 2. relációk (összefüggés), 3. osztályok (osztályozás), 4. az Abszolú- tűm kérdése (korrelativitás: nincsen relatívum abszolútum nélkül). Nem lehetséges lé- teznünk, sem igaz ismeretre szert tennünk anélkül, hogy el ne fogadnánk — hacsak ön- tudatlanul is - ״valami végső Abszolútum létét, amely már független lévén minden más 1 Bevezetés a filozófiába, BEV, Budapest, 19334 (1. kiadás: 1920), 8. §. 2BEV 16. §. 3 Logika. Az igazság elméletének alapvonalai, Budapest 1925, 212. §. ,BEV 28. §. 3GIA 2014/3-4 * XtVill (2014) 216· 216
