Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Pusás Attila: Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója
Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója PUSKÁS ATTILA Jézus föltámadásában ez valósult meg: Jézus teljes önátadása testét átszellemítette és per- szonifikálta.44 Weissmahrral szemben, aki Isten cselekvésének két módját ismeri: a világ közvet- len teremtését teremtményt közvetítés nélkül (creatio ex nihilo) és Isten cselekvését a vi- lágban a teremtményt okok saját tevékenységének a közvetítésével, a teológus Kessler Isten cselekvésének négy módját különbözteti meg: (a) a semmiből való teremtést min- den teremtményt közvetítés nélkül; (b) a folyamatos teremtést, mint egyetemes és min- den másodlagos okkal való isteni együttműködést; (c) a személyes isteni önközlést, mely az ember szabad válaszát és viszontszeretetét lehetővé teszi; (d) s végül a megfeszített Jé- zus föltámasztását és minden megholt eszkatologikus föltámasztását végbevivő isteni cse- lekvést, mely, noha előfeltételezi a teremtést, mégis a creatio ex nihilo-hoz hasonlóan nem teremtményt okok által közvetített, hanem kizárólag Isten által megvalósított radt- kálisan újjáalkotó cselekvés. Kessler hangsúlyozza, hogy a kereszten meghalt Jézus im- már nem együttműködő alanya az isteni cselekvésnek, hanem csak tárgya annak. A halál és a bűn fölötti győzelem véghezvitele Jézus föltámasztásában kizárólag Isten tette: az Atya cselekvése az ember Jézuson, ám az ember Jézus nélkül.45 Weissmahr értelmezését határozottan elutasítva így fogalmaz: ״Nem emberi szeretet, hanem csak Isten szeretete erősebb a halálnál. S mivel Isten szeretete a szeretet ezen emberi életében egészen jelen tudott lenni, ezért nem engedte meg, hogy ezt az életet legyűlje a halál. Isten nem enge- di, hogy a halál kiszakítsa az Isten-közösségből a vele (hüposztatikusan vagy kegyelmi- leg) összekapcsolt embert.”46 Karl-Heinz Menke helyesen rámutat Kessler feltámadásértelmezésének a gyenge pontjára, mely abban áll, hogy végső soron nem Jézus győzi le az Atya iránti engedel- mességben végsőkig kitartva a bűn okozta lelki és fizikai halált, hanem egyedül az Atya.47 Ez a felfogás nem egyeztethető össze azokkal a szentírási kijelentésekkel, melyek Jézus győzelméről és a feltámadásban betöltött cselekvéséről szólnak (vö. Jn 10,17 köv.). To- vábbi kétséges pontja Kessler elméletének az a feltételezés, hogy a halálban megszűnt volna a hüposztatikus egység az ember Jézus és az örök Fiú között.48 Nem látszik, hogy ez miként lenne összeegyeztethető a khalkedoni krisztológiai dogmával, mely kimondja a két természet elszakíthatatlan egységét. Véleményem szerint Weissmahr Béla értelme- zése is teljesebb lenne, ha Jézus halálának és feltámadásának az értelmezésébe kifejezetten bevonná Aquinói Szent Tamásnak az álláspontját, mely szerint Jézus halálában a Logosz személye egységben maradt Jézus emberi leikével.49 így még meggyőzőbben lehetne amellett érvelni, hogy Jézus testének föltámasztása és átszellemítése a Logosszal egység- ben levő és vele együttműködő emberi lélek cselekvésén keresztül valósul meg. A knsztológia területén az inkarnáció eseménye az a másik üdvözítő isteni cselek- vés, mellyel kapcsolatban kétségesnek látszhat Weissmahr tézisének az általános érvé- nyessége. A fentiekben már említettük, hogy7 Karl-Heinz Menke Jézus feltámadásának kérdésében a magyar filozófus álláspontja mellett teszi le a voksát. Megjegyezzük, hogy 44 Uo. 461 köv. 45 Hans Kessler, Sucht den Lebenden nicht bei den Toten. Die Auferstehung Jesu Christi in biblischer,fundamentaltheolo- gischer und systematischer Sicht, Düsseldorf 1985, 294—300. 46 Uo. 300 köv. 47 Karl-Heinz Menke, Jesus ist Gott der Sohn. Denkformen und Brennpunkte der Christologie, 55. 48 Uo. 294. 49 STh 111,52,3. Menke is utal erre a helyre. Vö. Karl-Heinz Menke, Jesus ist Gott der Sohn. Denkformen und Brennpunkte der Christologie, 53. 194
