Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Pusás Attila: Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója
PUSKÁS ATTILA Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója kenység a világban, mely nem kizárja, hanem éppen előfeltételezi a teremtményt együtt- működést, az ember saját tevékenységét. Ennél is fontosabb az a krisztológiai és szóté- nológiai észrevétele, hogy Jézus Krisztus emberi természete nem passzív eszköze volt a megváltó istem cselekvésnek, hanem saját tevékenységgel és valódi emberi szabadsággal rendelkező teljes emberi természet. Jézus az Atyához való mindhalálig hűséges engedel- mességgel, saját emberi szabadságának a maximális bevetésével (érdemeivel) szerezte meg számunkra az üdvösséget. Jézus Krisztus valódi einben, teremtményi öntevékenysé- ge által, azzal együttműködve vitte végbe a Logosz az üdvözítés művét. így éppen Jézus Knsztus ontológiai konstitúcióján alapuló megváltói műve a legkitűnőbb paradigmája az isteni és teremtményi együttműködés alaptörvényének, mely szerint minél inkább cse- lekszik Isten, annál inkább tevékeny a teremtmény. A megigazulás és a segítő kegyelem kapcsán is azt hangsúlyozza a magyar filozófus, hogy noha a kezdeményezés abszolút Iste- né, az emberi együttműködés, mint a kegyelem által lehetővé tett szabad elfogadás nélkül, Isten kegyelmi cselekvése nem tud jelen lenni és megvalósulni a világban.40 41’ A magyar fi- lozófus disszertációjában egyáltalán nem foglalkozik az inkarnációnak és a feltámadásnak az értelmezésével, mely a későbbiekben elméletével kapcsolatban vitákat váltott ki. Jézus feltámadásának értelmezését illetően vita bontakozott ki Hans Kessler és Weiss- mahr Béla között, melynek során Karl-Heinz Menke bonni dogmatikus a magyar jezsui- ta nézete mellé állt.41 A jezsuita filozófus a világban működő transzcendens isteni okságról kifejtett metafizikai-teológiai tételének megfelelően a következő álláspontra helyezke- dik Jézus feltámadásával kapcsolatban: ״Jézus feltámadása egy Isten által véghezvitt ese- mény, mégpedig egy olyan esemény, melyet Isten egészen különleges, az esemény kü- lönlegességének megfelelő módon cselekszik. Ám éppen ezért itt is érvényes, s itt csak igazán, hogy minél intenzívebben cselekszik Isten a világban, annál intenzívebben cse- lekszik a saját tevékenységre képesített teremtmény maga.”42 * Hogy ez pontosan miként értendő a megváltás és az ennek lényegi részét képező feltámadás eseményére, azt Weiss- mahr Béla a következőképpen magyarázza: ״Jézus föltámadása egyfelől teljes mértékben és egészen Isten teremtői tette, tiszta kegyelmi ajándék, másfelől azonban Jézus halálig elmenő önátadásában megvalósuló szabad emberi döntésének az eredménye. S mivel a föltámadás eseménye szerves mozzanatként a világon belülijeiéit is magában foglalja, azt mondhatjuk: A teremtményi erő, mely a világbeli okság síkján Jézus föltámadását s ezzel holttestének a sírból való eltűnését is okozta (vagy amelynek közvetítésével Isten Jézus feltá- madását és sír üressé válását megcselekedte) Jézus mindvégig elmenő emberi Isten- és felebarát- szereteted'^ A magyar filozófus szerint, ha a szellem és az anyag teremtett valóságára úgy tekintünk, mint a teremtményi lét szubsztancialitásának és relacionalitásának két külön- böző megvalósulási fokára, ahol a szellemi lét az önmagában állás és az egységet alkotó viszonyulás megvalósulásának a magasabb foka, akkor metafizikailag elgondolható az anyag átszellemítése és átszemélyesítése. A test átszellemítése, illetve az anyag perszonifi- kálása akkor valósulhat meg, amikor a szellem, mint a tulajdonképpeni szubzisztens va- lóság oly mértékben birtokba veszi a konkrét anyagot, hogy ezáltal megszűnik az anyag elidegenedett állapota (az egyformák puszta külsődleges kapcsolata, egymásmellettisége). 40 Béla Weissmahr, Gottes Wirken in der Welt, 16 köv. 41 Karl-Heinz Menke, Jesus ist Gott der Sohn. Denkformen und Brennpunkte der Christologie, Pustet, Regensburg 2008, 50-64. 42 Béla Weissmahr, Kann Gott die Auferstehung Jesu durch innerweltliche Kräfte bewirkt haben?, in ZKTh 100 (1978) 451. 42 Uo. 456. 193
