Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Pusás Attila: Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója
Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója PUSKÁS ATTILA eszköz, hanem valódi ható okként működhet. (2) Isten világon belüli cselekvése egy- szerre közvetlen és közvetett. Közvetlen, amennyiben Isten a lét forrásaként közvetlenül jelen van minden létezőben és a létezőket saját létük valósítására, öntevékenységre és oksági eredetként működésre közvetlenül, belülről és különös módon hatva képesíti. Közvetett, amennyiben egyfelől az isteni cselekvés más létezők saját tevékenysége által közvetítve is kikerülhetetlenül eléri az egyes teremtményeket; másfelől, amennyiben az isteni cselekvés csak a teremtmény saját tevékenysége által közvetítve fejti ki hatását, hoz eredményt és van jelen a világban.39 Csak ha a közvetítésnek e második módját is figye- lembe vesszük - mely nem más létezők, hanem éppen az isteni cselekvés közvetlen cím- zettjét jelentő létező saját tevékenysége általi önmaga számára történő közvetítést jelenti — akkor értjük helyesen Weissmahr Béla alaptételét és fogadhatjuk el általános érvényű tézisként. Ennek értelmében Isten világon belüli cselekvésének alapszerkezete mindig a Teremtő és teremtmény közötti aszimmetrikus, felcserélhetetlen irányú és sokfélekép- pen megvalósulható együttműködés, mely a közvetlenség és közvetítettség mozzanatait egyaránt magában foglalja. 2. 4. A weissmahri alaptétel próbája: Jézus feltámadása és a megtestesülés A weissmahri tézis tarthatatlanságát akkor lehetne a legkönnyebben igazolni, ha a Biblia által tanúsított üdvözítő isteni cselekvések sorából meg lehetne nevezni legalább egyet, amelyről belátható, hogy Isten világon belüli közvetlen cselekvésének a megkérdőjelez- heteden példája. Ez az egyetlen igazolható példa is elegendő lenne az általános érvényű és erős alaptétel cáfolatára, mely szerint Isten a világon belül mindig csak teremtményi másodlagos okok saját tevékenységének a közvetítésével cselekszik és kizárólag így tud cselekedni. Három rövid előzetes megjegyzést kell tennünk az ebbe a csoportba sorolha- tó teológiai kritikákkal kapcsolatban. Egyfelől, a kivételeket megnevező teológusoknak nem az a közvetlen és elsődleges szándéka, hogy Weissmahr Béla általános érvényűnek szánt tézisét általában cáfolják, hanem inkább egy-egy konkrét, a Szentírás által tanúsított isteni cselekvés értelmezését illetően fogalmazzák meg egyet nem értésüket a magyar fi- lozófussal. Bírálatuk közvetetten azonban érinti a weissmahri alaptétel helytállóságát, ép- pen nnvel ez általános érvényű kíván lenni. Másfelől, maguk a teológusok egymás kö- zött is vitatkoznak arról, hogy egyáltalán melyik isteni üdvözítő tett minősíthető olyan eseménynek, amikor közvetlenül és kizárólag Isten cselekszik a teremtmény saját tévé- kenysége nélkül. Többnyire a krisztológia területéről veszik a példákat. Végül megjegyez- zük, hogy a jezsuita filozófus doktori értekezésében csak érintőlegesen hozza szóba Isten egyes kiemelkedő üdvözítő cselekvései értelmezésének a kérdését, mert figyelmét az emberi lélek keletkezésének és főként a csoda teológiai-filozófiai elemzésének a problé- mája köti le. Mindenesetre megemlíti, hogy a Szentírás sugalmazása, a prófétai inspiráció illetve a Tanítóhivatalt vezető Szentlélek asszisztenciája mind olyan különös isteni tévéני Ebből a szempontból tanulságos Weissmahr teológiai példája a megigazító kegyelemről. ״Istennek az a beavat- kozása, mely kegyelemként a bűnös megigazulását, azaz az ember egyeben ’actus salutaris’-át (üdvösséges aktusát) eredményezi, csak annyiban Isten cselekvése a világ ban, amennyiben az ember szabadon elfogadja. Ezzel semmi esetre sem akarjuk tagadni, ellenkezőleg, előfeltételezzük, hogy éppen a kegyelem, mint ,gratia efficax’ eredmé- nyezi a kegyelem szabad elfogadottságát az ember részéről. Csupán azt akarjuk ezzel hangsúlyozni, hogy a kegyel- mi cselekvés Istennek olyan tevékenysége, mely csak az ember kegyelem által eredményezett aktív együttmű- ködése (tehát egy másodlagos ok) által van jelen a világban.” Béla Weissmahr, Gottes Wirken in der Welt, 16. TEOLÓGIA 2014/3-4 192
