Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Pusás Attila: Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója
Ugyancsak Isten első ok, azaz a teremtményeknek önlétet és öntevékenységet aján- dékozó teremtői létközlő mivoltából következtet Weissmahr Béla arra, hogy Isten egy- szerre ״belülről” és ״kívülről” ható okként cselekszik a teremtmények világában. ״Amennyiben ugyanis a teremtmény önmagát valósítja, Isten a teremtményt ’belülről’ ’mozgatja’. Amennyiben a teremtmény más teremtett létezőktől függ megvalósulásában, Isten a teremtményt mintegy ’kívülről’ ’mozgatja’. Az Isten általi ’belső’ mozgatás nem megszűnteti vagy helyettesíti, hanem éppen hogy konstituálja a teremtmény saját önvaló- sításáf; az Isten általi ’külső’ ’mozgatás’ nem megszünteti vagy helyettesíti, hanem konsti- tuálja azt az oksági hatást, melyet a teremtett létező más teremtett létezőiétől nyer.”36 Az isteni cselekvés belső/külső mozzanatának a térbeli szemléletességhez kötődő megkü- lönböztetése átvezet aztán a közvetlen/közvetett fogalompárhoz, mely kevésbé kötődik a szemléletességhez. A belső/külső isteni hatás, illetve a közvetlen/közvetett isteni cse- lekvés mozzanatait ismét csak a léttökéletesség szerinti analógia törvényszerűségei hatá- rozzák meg. ״Minél inkább részesedik egy véges létező a lét teljességében, Isten annál inkább ’belülről’ cselekszik e véges létező tevékenységében, vagyis a nekijuttatott önte- vékenység által s így — mivel a teremtmény saját öntevékenysége egyszersmind közvetle- nül Istentől származik — közvetlen módon. Ezzel szemben, minél kevésbé részesedik egy létező a lét teljességében, Isten annál inkább ’kívülről’ cselekszik e létező tevékenységé- ben, vagyis más teremtmények tevékenysége által s így - mivel Isten tevékenysége a má- sodlagos okok szintjén más teremtmények működése által egyszersmind közvetített is - közvetett módon.”37 Weissmahr Béla leszögezi, hogy Isten világon belüli cselekvésében e két mozzanat, a belső/külső és a közvetlen/közvetett mindig együtt érvényesül, noha a létben való részesedés fokának megfelelően a két mozzanat viszonya változik. E gondolatmenet fényében a magyar filozófus alaptétele, s a benne szereplő ״köz- vetítés” szó pontosabb értelmet nyer. A teremtmények szempontjából tekintve a követ- kező eredményre jutunk. A világon belüli minden egyes létező különös, belső és köz- veden viszonyban áll Istennel, mint a lét forrásával. A létezők önléte és öntevékenysége e közvetlen viszony gyümölcse. Ugyanakkor, éppen a létezők közvetlenül Istentől nyert saját létük és tevékenységük alapján valódi oksági hatást fejtenek ki önmagukra és egy- másra, következésképpen minden egyes létező Istennel való kapcsolata egyszersmind más létezők és a világ egésze által közvetített. Az isteni cselekvés szempontjából tekintve e viszony mozzanatait, Weissmahr így pontosítja alaptételét: ״Isten cselekvése a világban állandóan közvetlen, amennyiben a világot maradandóan transzcendáló első ok világon belüli cselekvése; — és ugyanez a cselekvés a világon belüli hatására nézve állandóan köz- vetített, amennyiben ugyanis a világon belüli eredmény állandóan (tudniillik a másodla- gos okok vonalán) a teremtmény Isten által lehetővé tett saját tevékenysége révén kelet- kezik.”38 Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a weissmahri alaptétel a maga pontosí- tott értelme szerint a következőt jelenti: (1) Isten világon belüli cselekvése olyan, hogy nem szünteti meg, és nem helyettesíti a teremtményi okokat, sőt éppen azok saját létét és öntevékenységét biztosítja. Vagyis a teremtmény Isten kezében sohasem puszta passzív Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója PUSKÁS ATTILA 36 Uo. 143. 37 Uo. 143. 38 Uo. 142 köv. Weissmahr hasonlóképpen fogalmaz filozófiai istentanában is: ״Csupán azt állítjuk, hogy az Isten (mint ún. első ok) sohasem működik a világon belül anélkül, hogy teremtő tevékenységének következménye ne legyen egyszersmind a teremtett erőknek (az ún. másodlagos okoknak) eredménye is.” Weissmahr Béla, Isten léte és mivolta, 304. 191
