Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Pusás Attila: Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója
PUSKÁS ATTILA Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója eleme a teremtmények önállósága, öntevékenysége, öntörvényszerűsége. Isten ehhez az általa szabadon akart ,,adottsághoz” alkalmazkodva, vagyis a teremtmények saját tevékeny- ségének közvetítésével cselekszik a világban. Lehet úgy fogalmazni, hogy Isten ezzel füg- gővé tette magát teremtményeinek tőle származó képességétől. Ám ez azért nem mond ellent az isteni mindenhatóságnak, mert ő szabadon, szuverén módon alkotta meg a te- remtésnek ezt a rendjét és szabadon akar alkalmazkodni ehhez a rendhez. Végső soron nem a teremtés tényleges rendje köti meg szabadságát és mindenhatóságát, hanem Isten önmagát szabadon köti meg a teremtés ténylegesen akart rendjének megalkotásával. Ha abszolút szabadságában más típusú világot akart volna, akkor olyat teremtett volna. A kritikákra adott válaszában Weissmahr Béla szükségesnek tartja még a természet- törvény fogalmának tisztázását. A fogalom ontológiai értelemben a teremtésnek Isten ál- tál szabadon akart rendjét és törvényszerűségét jelenti, melyet az ontológiai elemzés, pl. a létanalógia törvényeinek a kimutatásával tár fel. A természettörvény természettudomá- nyos értelemben ״a természeti folyamatok között fennálló összefüggésekre vonatkozó egyértelműen (mennyiségi összefüggésekként) leírható emberi ismeret kifejezése”,31 aho- gyan az a matematika absztrakt nyelvén, a minőségi, egyedi tulajdonságoktól és sponta- neitástól elvonatkoztatva, mindig korrekcióra szorulóan megfogalmazható. A kijelentés- ben, hogy Isten a természettörvénytől függővé teszi saját világon belüli cselekvését, a ״természettörvény” kifejezés nem természettudományos, hanem ontológiai értelemben vett jelentése szerint szerepel. (b) Az isteni mindenhatóságra hivatkozó kritikához szorosan kapcsolódik az a bírálat, mely azt rója fel a weissmahri tézisnek, hogy az összeegyeztethetetlen Isten világon belü- li tevékenységének személyes jellegével. Az ellenvetés arra a feltevésre épül, hogy csak az lehet a szó valódi értelmében személyes, azaz az embert személyesen megszólító és vele párbeszédet létesítő, ami közvetlen és szabad kezdeményezésből fakadó cselekvés. A weissmahn felfogásnak a személyesség hiányát felrovó kritikájához alkalmasint társulni szokott az a bírálat, mely szerint a magyar filozófus koncepciója deista isteneszmét fogai- máz meg vagy legalábbis erre hajlik. Ez a kifogás arra az előfeltevésre épül, hogy ha Isten a világon belül csak a teremtményi erők saját tevékenységének a közvetítésével tud cse- lekedm, akkor a közvetlen cselekvésnek a hiánya azt jelenti, hogy Isten valójában nincs jelen és nem tevékeny a világban, tehát a saját törvényei alapján működő és elégségesen magyarázható világon kívül van.32 A személyesség hiányát kifogásoló bírálatra a jezsuita filozófus válasza a következő: ״Ahhoz, hogy Isten személyes és szabad tevékenységéről beszélhessünk a világban, ele- gendő az, ha az Isten az előre nem láthatónak a megvalósítására képes teremtményi erő- kön keresztül működve olyan meglepő és csodálkozást keltő eseményeket tud létrehoz- ni, amelyek az emberek számára személyes, egzisztenciális jelentőséggel rendelkeznek, s ezért az isteni üdvözítő akaratnak, Isten boldogságot ígérő szeretetének tapasztalható je- lei.”33 Isten létben tartó és együttműködő tevékenységével mindenütt hat a világban. Azokban az eseményekben nyilatkozik meg azonban jelszerben, hogy ő szabadon és személyesen cselekszik, amelyek váratlanul, előre ki nem számítható módon és az ember személyes életére nézve egzisztenciális súllyal rendelkeznek. Ezek az események hitre 31 Weissmahr Béla, Isten léte és mivolta, 305. 32 Béla Weissmahr, Gottes Wirken in der Welt, 173 köv.; R. Schulte, Wie ist Gottes wirken in Welt und Geschichte theologisch zu verstehen?, 126-130. 33 Weissmahr Béla, Isten léte és mivolta, 306; Béla Weissmahr, Gottes Wirken in der Welt, 173-175. 189
