Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Pusás Attila: Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója
Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója PUSKÁS ATTILA (a) A weissmahn alaptétel, mely szerint Isten a világban mindig és kivétel nélkül csak a teremtményi okok saját tevékenységének a közvetítésével tud cselekedni, ellentmonda- ni látszik Isten mindenhatóságának és szuverén szabadságának. A csoda tamási és skolasz- tikus felfogásának egyik fő oka éppen Isten mindenhatóságának a biztosítása volt, ahogy másrészről a csodát az isteni mindenhatóság legszembetűnőbb bizonyítékának tartották. Ennek értelmében, mivel Isten hozta létre a teremtett rendet, ezért szuverén ura annak, vagyis az általa megalkotott teremtett-természeti rend nem köti meg, nem határolja be lehetőségeit, képes e renden kívül, a teremtett okok nélkül, közvetlenül is cselekedni a világban. A csoda rendkívüli eseménye éppen ennek a mindenható szuverenitásnak és közvetlen cselekvésnek a tanúbizonysága. A weissmahri új csodaértelmezés, s általában az Isten világon belüli cselekvésére vonatkozó tézise néhány teológus nézete szerint Isten teremtői szuverenitásával összeegyeztethetetlen. Ármin Kreiner, müncheni fundamen- tálteológus például így fogalmaz: ״Egy olyan Isten, akinek a hatalmát az általa teremtett természeti törvények behatárolják, meghatározása szerint nem lenne mindenható. Ellent- mondásmentesen leírható állapotok sokasága létezne, melyet nem tudna megvalósítani.”28 Nos, Weissmahr Béla már doktori értekezésében számot vetett az idevágó lehetsé- ges kritikákkal, majd filozófiai istentanában még egyszer kifejtette az ezekkel kapcsolatos álláspontját.29 A bírálatokra adott válaszában voltaképpen két fogalmat igyekszik tisztáz- ni, s ennek alapján megmutatm, hogy értelmezése nem mond ellent Isten mindenható- ságának. Az egyik ilyen fogalom maga az ״isteni mindenhatóság”. A jezsuita filozófus disszertációjában közvetlenül Rahnert idézi, akinek közvetítésével azonban valójában Duns Scotus felfogását teszi magáévá, aki kegyelemtani összefüggésben különbséget tett Isten abszolút (potentia/potestas Dei absoluta) és rendezett hatalma (potentia/potestas Dei ordinata) között. A ferences teológus meghatározása szerint az abszolút hatalom ab- ban áll, hogy Isten elvileg képes mindannak a megvalósítására, ami önmagában nem ellent- mondás, vagyis semmi rajta kívüli tényező nem köti meg hatalmát. A rendezett isteni hatalom pedig azt jelenti, ahogy Isten az üdvösség történetében kegyelmileg, ténylege- sen cselekszik. Itt önmagát szabadon mintegy megköti, amikor szabadon adott ígéreteit teljesíti és a szabadon adott kegyelmével együttműködő embert üdvözíti. Isten rendezett hatalma voltaképpen azt jelenti, hogy Isten sohasem szeszélyesen vagy önkényesen cse- lekszik, hanem szabad döntéseit és tetteit mindig bölcsessége és jósága vezeti, s így cse- lekvései koherens, értelmes egészet, rendet alkotnak, melyben hűsége és üdvözítő jósága fejeződik ki. Isten szabadon megköti, elkötelezi önmagát; az általa szabadon létrehozott előfeltételek között cselekszik. Nos, Weissmahr Béla ezt a kegyelemtani álláspontot általános érvényű alapelvvé teszi, s Istennek a világban való minden tevékenységére kiterjeszti. Isten rendezett hatal- ma ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy Isten a világban mindig úgy cselekszik, és csak úgy cselekedhet, ami megfelel a világ általa szabadon akart és létrehozott rendjének. Weissmahr megfogalmazása szerint: ״ha az Isten ténylegesen teremt egy meghatározott világot, akkor ezen a világon belül már csak az lehetséges, ami nem mond ellent e világ adottságainak. - Ha mármost tekintetbe vesszük azt, hogy Isten tényleges teremtő akara- ta nem lehet összefüggéstelen, nem hiányozhat belőle a koherencia, akkor magától elju- tunk ahhoz, amit Isten ,rendezett’ hatalmának nevezünk: az Isten a világon belül ’csak’ arra képes, ami megfelel a világ tőle akart rendjének.”30 Ennek a rendnek pedig lényegi 28 Armin Kreiner, Das wahre Antlitz Gottes oder was meinen wir, wenn wir Gott sagen, 323. 29 Béla Weissmahr, Gottes Wirken in der Welt, 172—175; Weissmahr Béla, Isten léte és mivolta, 304 köv. 50 Weissmahr Béla, Isten léte és mivolta, 304 köv. 188
