Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Pusás Attila: Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója
PUSKÁS ATTILA Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója csolás így egy teljesebbnek szánt és megfelelőbbnek tartott okságmetafizika jele, amely az elsődleges ok teremtői ereje alapján a teremtményi öntevékenység általi önfelülmúlás és léttökéletesedés eseményét tekinti az okság általános alapesetének, melyhez képest mind az eszközokság, mind a puszta másodlagos okság kevesebbet tartalmaz. Fel lehet ugyan vetni a terminológiai kérdést, hogy szerencsés-e a bevett fogalmak új kontextus- beli és módosított jelentésű használata, a döntő kérdés azonban mégiscsak az, hogy az oksági hatások leírására a hagyományos sémák, vagy a weissmahn új megközelítés alkal- masabb-e. Ez pedig csak úgy lenne eldönthető, ha érdemi elemzés és esetleges kritika tárgyává tennék a jezsuita filozófus metafizikáját. A beható vizsgálattal azonban a kriti- kák adósak maradnak.20 2. 2. A világ oksági egységéből vett érv és bírálata Alaptézisének helyessége mellett a transzcendencia-érven túl Weissmahr Béla a terem- tett világ oksági egységének argumentumát állítja csatasorba. Ennek értelmében a te- remtményi okok nélküli, közvetlen isteni cselekvés a világban nemcsak Isten transzcen- denciájának, de a teremtmények ״világon belüli létezése” léthatározmányának is ellentmondana. Filozófiai istentanában így fogalmazza meg érvét: ״... önellentmondást jelent, ha azt állítjuk, hogy az Isten valamit ’beleteremf a világba anélkül, hogy megad- ná neki azokat a feltételeket, melyek által ez a valami a világnak magának része lehet. Ha ugyanis az Isten teremtő erejével létrehozna valamit a világon belül (azaz mint a világnak egy részét) anélkül, hogy ez a valami egyszersmind a világhoz tartozó erők eredménye lenne, akkor az ilyen teremtmény egyrészt az isteni szándék következtében a világnak része lenne, másrészt azonban nem lenne a világnak része, mert eredete szennt semmifé- le létbeli kapcsolata sem lenne a világgal. (...) Az Isten az ilyen létezőt azáltal teszi a világ részévé, hogy ez a létező amellett, hogy teremtő erejének következménye, egyszersmind a (végeredményben tőle függő) evilági erők működésének eredménye is.”21 A jezsuita fdozófus különbséget tesz a világ egészének és a világon belüli egyedi lé- tezőknek az Istenhez való viszonya között. ״A világ egésze a dolog természetéből kifo- lyólag csak közvetlenül viszonyúk Istenhez, a világunkon belül előforduló egyes létező azonban nemcsak közvetlenül viszonylik Istenhez, hanem egyszersmind a világ egészének közvetítésével is.”22 Weissmahr szerint e viszonyulásbeli különbség a teremtő isteni tévé- kenység kétféle megvalósulási módjában gyökerezik. Isten a világ egészét közvetlenül teremti, a világon belüli létezőket azonban úgy, hogy azok minden esetben egyszerre eredményei Isten közvetlen teremtő tevékenységének (elsődleges ok) és a teremtett (másodlagos) okok saját működésének. Ez utóbbi esetben Isten közvetlen teremtől tévé- kenysége voltaképpen azt jelenti, hogy Isten a létezőkben megvalósuló immanenciája ál- tál, tehát közvetlen módon, a teremtményi okot saját tevékenységre és adott esetben ön20 Amint arra a 32. lábjegyzetben utaltunk, Weissmahr Béla tisztában van a kétféle oksági viszony hasonlóságával és különbségével. Az összekapcsolás célja nyilvánvalóan az, hogy a hagyományos terminológiával is megpróbálja kifejezni azt az oksági működést, amit érvrendszerének konstruktív részében új terminológiával kifejt. Egyéb- ként az is jól látszik, hogy a magyar filozófus nem feltétlenül ragaszkodik a hagyományos kifejezésekhez (elsődle- ges ok, másodlagos ok, főok). Számos olyan szövegrészlettel találkozhatunk, ahol ezek egyáltalán nem szerepelnek — helyettük teremtményi, véges, evilági erőkről és Isten teremtő erejéről, hatalmáról olvasunk - vagy zárójelbe kerülnek. Vö. WEISSMAHR BÉLA, Isten léte és mivolta, 303 köv. 21 Uo. vö. Béla Weissmahr, Gottes Wirken in der Welt, 70 köv. 22 Weissmahr Béla, Isten léte és mivolta, 303. 185
