Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Pusás Attila: Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója
PUSKÁS ATTILA Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója gon belül egy részleges hatást másodlagos okok nélkül hozna létre, akkor Ö másodlagos oka is lenne e hatásnak. Isten tehát elsődleges és másodlagos okként is tevékenykedne, ez azonban Isten transzcendenciájának a tagadása lenne. Isten ugyanis kizárólag első okként cselekszik, mert ő kizárólag elsődleges ok. Weissmahr Béla érvének döntő eleme az a gondolat, hogy két ok hasonló (ugyanolyan) hatásából a két ok hasonló működési mód- ja, illetve magának a két oknak a hasonlósága következik. Ezért utasítja vissza a jezsuita filozófus azt az ellenérvet, mely különbséget tesz az isteni okságban a ״terminative” és a ״principative” szempontja között, s az isteni okságnak a teremtményi oksággal való ha- sonlóságát pusztán az oksági hatásra szűkítené, fenntartva az isteni és a teremtményi ok közötti különbséget.15 A magyar filozófus számot vet azzal a lehetőséggel is, hogy valaki arra hivatkozik, hogy a csoda esetében pontosan olyan világon belüli eseménnyel van dolgunk, mely rend- kívülisége folytán nyilvánvalóan kizár minden összehasonlítást a teremtményi okok hatá- sával, s így magukkal a teremtményi okokkal is. A csoda hagyományos értelmezése mel- lett tehát azzal lehetne érvelni, hogy a csoda rendkívüli esemény jellege esetén az oksági hatásnak a teremtményi oksági hatással való összehasonlíthatatlansága valósul meg, s in- nét a teremtményi hatóokkal összehasonlíthatatlan isteni hatóokra kell következtetni, sőt arra, hogy itt egyedül Isten cselekszik teremtményi okok nélkül. Weissmahr szerint azonban ez az érv hibás körben mozog, s eleve feltételezi azt, amit bizonyítani akar. Egyfelől egy esemény rendkívüli jellegéből arra következtet, hogy azt egyedül Isten hozhatja létre. Másfelől, egy esemény rendkívüli jellegét eleve úgy fogja föl, mint ami meghaladja a teremtményi okokat, s csak Isten hozhatja létre. Az az állítás azonban, hogy egy rendkívüh eseményben megvalósuló oksági hatás összehasonlíthatatlan a teremtené- nyi oksági hatással, s ezért nem is származhat teremtményi okságból, csak egyedül Isten- tői, bizonyításra szorulna. Ahhoz azonban, hogy valamiről bizonyossággal lehessen iga- zolni, hogy nem világon belüli okok hozták létre, meg kellene tudni adni a világon belüli teremtményi erők felől lehetséges eseményeknek a körét és határát. Ez azonban két okból is lehetetlen. Egyfelől azért, mert feltételezné, hogy minden világon belüli esemény egyértelműen determinált. Másfelől azért, mert feltételezné a természet műkő- désének, törvényeinek kimerítő ismeretét. Mivel tehát lehetetlen bizonyítani, hogy egy rendkívüh csodaesemény meghaladja a természeti, teremtményi erők működésének a lehetőségi körét, ezért nem is vonható le az a következtetés, hogy egyedül Isten, a te- reintményi okok nélkül hozza létre a szóban forgó oksági hatást.16 15 Béla Weissmahr, Bemerkungen zur Frage der Möglichkeit eines nicht durch Geschöpfe vermittelten göttlichen Wirkens in der Welt, in ZKTh 96 (1974) 426-430, itt: 426. Figyelemre méltó, hogy Weissmahr Béla is használja az antro- pológiai analógiát saját alaptételének alátámasztására. A test/lélek kapcsolatának, illetve a testi mozgást szabad döntéssel irányító személy cselekvésének a példája többször felbukkan már doktori értekezésében is. Az analógia nála két dolgot hivatott megvilágítani. Egyfelől a természettudományos és a metafizikai oksági magyarázat kö- zötti különbséget, az előbbinek a korlátozott hatályát és ezzel együtt annak a metafizikai alapelvnek az érvényét, hogy az oksági hatások mindig is feltételezik a létezők saját öntevékenységét, nem vezethetők le más létezők pusztán rájuk gyakorolt hatásából. Másfelől a test-lélek analógia alkalmas Isten transzcendenciájának és ugyanak- kor immanenciájának a szemléltetésére a világgal való kapcsolatában. Isten a világban sokkal inkább immanens, mint a szellemi lélek a testben, és ugyanakkor végtelenül jobban transzcendálja a világot, mint a szellemi lélek a testet. Béla Weissmahr, Gottes Wirken, 38, 54, 158. Ez a ״sokkal inkább” és ״végtelenül jobban” mutatja az analógia határait is. 16 Béla Weissmahr, Bemerkungen zur Frage der Möglichkeit eines nicht durch Geschöpfe vermittelten göttlichen Wirkens in der Welt, 426-428. 183
