Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Pusás Attila: Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója
PUSKÁS ATTILA Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója destruktív-kritikai részét igyekeznek hatástalanítani, másodlagosan a bibliai-teológiai alapigazságokkal való összeférhetetlenségét kimutatni. Ugyanakkor nem vetik beható vizsgálat alá, és nem is bírálják a jezsuita filozófusnak az okságról kidolgozott metafizikai elméletét, valamint ennek összefüggését az érvrendszer destruktív-kritikai részével és az alaptétellel. Ezen a téren megelégszenek olyan általános megállapításokkal, hogy a weiss- mahn destruktív argumentumok egy sajátos és vitatható metafizikai elméletet feltételez- nek. Mindezt figyelembe véve levonhatjuk azt a következtetést, hogy a bírálatok nem tejednek ki a weissmahri érvrendszer egészére, nem tűzik ki célul, és nem végzik el me- tafizikai okságelméletének filozófiai cáfolatát. Alapvetően teológiai célkitűzést követnek, amikor a hagyományos tamási-skolasztikus álláspontra vonatkozó weissmahn cáfolatot bírálják és a belőle fakadó weissmahri alaptétel teológiai tarthatatlanságát igyekeznek ki- mutatni. Lássuk tehát az érveket és az ellenérveket. 2. 1. A transzcendencia-érv és bírálata A magyar filozófus szerint Isten transzcendenciáját sértené, ha a világban másodlagos okok nélkül tevékenykedne. Ezért transzcendenciájának a védelmében kell állítanunk a főtételt, hogy tudniillik mindig és kizárólag másodlagos okok által tevékenykedik a vi- lágban, és csak így tud tevékenykedni. Transzcendencia-érve a következőképpen hang- zik doktori dolgozatában: ״Ha O (Isten) ugyanis egy világon belüli eseménynek a közvetlen és alapjában vé- ve egyedüli oka lenne (hisz azt mondják: O az egyetlen fő hatóok), akkor neki az ese- mény természettudományos értelemben vett okának is kellene lennie. Ismét fölösleges tehát kijelenteni, hogy ebben az esetben éppen nem természettudományosán megragad- ható okról van szó, mivel az esemény magyarázata Isten közvetlen teremtői beavatkozá- sa segítségével pontosan, mint az esemény egyetlen, vagyis a természettudomány számá- ra is érvényes magyarázata adódna. Ha azonban Isten, akár csak egyetlen esetben is, egy esemény természettudományosán vett oka lenne, akkor (legalábbis) egy természeti erő (is) lenne a többi természeti erők sorában, s már nem lenne a menny és a föld mindig tö- kéletesen transzcendens Teremtője, akinek a tevékenysége sohasem (tehát az ״is” kizá- rásával) hasonlítható össze egy teremtmény tevékenységével. (...) Világos tehát, hogy Isten beavatkozása a másodlagos okok sorába, Isten tevékenysége a világban nemcsak termé- szettudományosan, hanem mindenekelőtt metafizikailag felettébb problematikus foga- lom. (...) Ö elsődleges ok és soha nem tud másodlagos okként tevékenykedni a világban. Oksága a világon belül mindig egy teremtett, véges ok (a tőle, mint Teremtőtől szárma- zó) saját tevékenysége által közvetített.”9 Kisebb változtatásokkal, de lényegét tekintve hasonló módon érvel filozófiai isten- tanában: ״Ha az Isten a világon belül létrehozna valamit (pl. egy új egyedi létezőt vagy egy létezőnek új tulajdonságát) anélkül, hogy ez a teremtett erők működésének szintjén egyszersmind a világhoz tartozó okok eredménye lenne, akkor az Isten (legalábbis ebben az esetben) az evilági erőkkel összehasonlítható ok, mintegy a világnak egy részmozzana- ta lenne, ami azonban lehetetlen, hiszen ezzel tagadnánk Istennek mind immanenciáját, núnd transzcendenciáját. Másként kifejezve: Ha Isten másodlagos okok nélkül tevékeny- kedne a világban, akkor a másodlagos okok szerepét is betöltené, ilyen esetben a történés ’ Uo. 68. TEOLÓGIA 2014 181
