Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)

2014 / 3-4. szám - Pusás Attila: Isten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója

met, vagyis a természeti törvény megsértésének/felfüggesztésének a gondolatát filozófiai megfontolások alapján kiiktatta, s ezzel kedvezőbb pozícióba helyezte a teológiát a tér- inészettudományokkal folytatott párbeszédében. Noha a létbeli függés és önállóság, va- lammt az isteni és a teremtményt cselekvés intenzitása közötti egyenes arányosság törvé- nyét más kortárs teológusok is megfogalmazták, s akadt, aki ezt a csodára is alkalmazta,5 Weissmahr Béla értelmezésének újdonsága és hordereje abban rejlett, hogy egyfelől részletesen kidolgozott metafizikai megalapozását adta ennek a törvényszerűségnek a lét- analógiatan eredményeinek az Isten és a teremtmény viszonyára történő alkalmazásával. Másfelől következetes egyértelműséggel, szükségszerű következményként és általánosan érvényes tételként állította, hogy Isten a világban mindig csak a másodlagos okok közve- ütésével cselekszik, s kizárólag így tud cselekedni. Ahogy az evolúció, úgy a csoda eseté- ben is, mint minden más esetben, az isteni cselekvés ilyen módon valósul meg. A magyar jezsuita gondolkodásának koordinátarendszerét egyfelől Aquinói Szent Tamásnak az el- sődleges és a másodlagos okok viszonyáról alkotott felfogása, másfelől Kari Rahnernek az evolúció értelmezése kapcsán kidolgozott aktív öntranszcendencia elmélete határozta meg. Weissmahr Béla e két okságelméletet egymásra vonatkoztatta, belátásaikat tovább- fejlesztette és saját létanalógia tanának a horizontján kamatoztatta. A rahnen teremtené- nyi ״öntevékenység”, ״tevékeny önfelülmúlás”, a szellem megismerő dinamizmusának elemzéséből nyert ״transzcendens isteni okság” fogalmai általános, minden világon belü- li isteni tevékenységet jellemző érvényre tesznek szert a magyar jezsuita istentanában, és részben új tartalommal töltik meg az elsődleges és másodlagos okok viszonyáról szóló ta- mási tanítást.

Weissmahr Béla szerint a transzcendens okság ezen újra értelmezett látószögében kell újragondolni Isten minden világon belüli tevékenységét, a csoda eseményét is, még akkor is, ha ezzel szembekerülünk Aquinói Tamás és az őt követő skolasztika hagyomá- nyos álláspontjával, mely szerint Isten tud cselekedni a másodlagos okok általa alkotott rendjén kívül, mivel e rend szabad teremtőjeként nincs megkötve az általa alkotott tér- mészeti rend által. Sőt, a szoros értelemben vett csoda ismérve éppen az lenne Tamás szennt, hogy az egész teremtett természet rendjén kívül történik, melyet ezért egyedül Isten tud létrehozni.6 Nos, a magyar jezsuita filozófus nem pusztán azt kívánja igazolni, hogy a csoda megvalósulásához nem szükséges feltételezni a másodlagos okok működé- sének mellőzését. Nem csupán annak bizonyítására törekszik, hogy ténylegesen vannak olyan csodaként elfogadott események, amelyekkel kapcsolatban lehetséges, valószínű- síthető vagy bizonyossággal állítható, hogy a másodlagos okok saját tevékenysége révén valósultak meg. Weissmahr Béla ennél sokkal erősebb tételt szegez szembe a hagyomáIsten cselekvése a világban - Weissmahr Béla tézisének teológiai recepciója PUSKÁS ATTILA

5 Maga Weissmahr Béla hosszasan idézi olyan kortárs teológusok idevágó megállapításait, mint K. Rahner, H. Volk, F. Malmberg, P. Schoonenberg, Boros L., W. Kern, J. Feiner. Közülük Schoonenberg az, aki az elvet, misze- rint, ״ha Isten többet tesz, akkor a teremtmény is többet tesz, nem kevesebbet”, a csodára is alkalmazza. Vö. Béla WEISSMAHR, Gottes Wirken in der Welt, 127; 51; 53. Érdemes megjegyeznünk, hogy Rahner csak a teremtéssel és evolúcióval kapcsolatban, így az emberi lélek keletkezésének összefüggésben alkalmazta a fenti törvényszerűsé- get, a csodára azonban nem terjesztette ki. Sőt, a természeti törvény felfüggesztésének a gondolatát sem utasította el egyértelműen, csupán arra utalt, hogy a kegyelem nem rombolja le, hanem előfeltételezi a természetet. A te- remtés és a kegyelem rendje közötti különbség, valamint Isten mindenhatóságának és szabadságának a fenntartá- sa okán szükségesnek tartja a lehetőség fenntartását, hogy Isten a csoda esetében a természet rendjén kívül is cse- lekedhet, lehet egyedüli oka a csoda eseményének. Vö. Karl Rahner, Grundkurs des Glaubens, (VI,5,£), in Sämtliche Werke Bd. 26, Benziger-Herder, Freiburg im Breisgau 1999, 247-252. Világos tehát, hogy Weissmahr Béla ezen a ponton túlmegy Rahner csodaértelmezésén.

6 Béla Weissmahr, Gottes Wirken in der Welt, 13. Vö. STh 1,105,2; 105,6; 106,7; Compendium theologiae, c. 136.

179