Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Perendy László: A testi lét értéke Tatianosz antropológiájában
PERENDY LÁSZLÓ A testi lét értéke Tatianosz antropológiájában Az elmúlt mintegy száz év Tatianosz-kutatásának eredményeit a következőképpen összegezhetjük. Jusztinosz tanítványának kulturális háttere jelentősen különbözött mes- terétől. Több kutató hajlik némi joggal arra, hogy kistehetségű epigonnak tartsa Juszti- noszhoz képest, mégpedig a következő okok miatt: kijelentéseinek filozófiai megalapo- zottsága megkérdőjelezhető, gondolatait homályosan fejti ki, és terminológiája sem jól definiált. Többen azt is kifogásolják, hogy Isten transzcendenciáját gyakran túlhangsúlyoz- za. Véleményük szerint ez a jelenség már rossz előjelnek tekinthető később evidenssé váló túlzott enkratizmusa tekintetében. Istentana ugyanakkor olyan okfejtéseket is tar- talmaz, amelyek maradandó értékűek: hangsúlyozza, hogy a teremtés nem hoz létre vál- tozást Istenben; Isten tökéletes, lényege kimondhatatlan, vagyis nem illeszthető valami- lyen emberi kategónába; Isten fölötte áll annak a léleknek, amely átjárja az anyagot. Az Istenre vonatkoztatott attribútumok alkalmazásával arra törekedett, hogy elkülönítse Istent az anyagvilágtól és benne levő bármilyen immanens erőtől. Logosztanát erősen befolyásolta Jusztinosz, de a terminológia tekintetében vannak különbségek. A Logosz a teremtés princípiuma. Isten és az anyag közötti kapcsolat mind transzcendens, mind pedig immanens. Igazat kell adnunk Di Cristinának, hogy kozmo- lógiájának központi rendező elve az analógia entis. Tatianosz gondosan kiválasztotta azo- kát a görög filozófiai és bibliai eredetű kifejezéseket, amelyekkel a világnak Istenhez va- ló relációjáról szóló specifikusan keresztény üzenetet közvetítse. Határozottan tagad bármiféle metafizikai dualizmust: az anyag nem örök, hanem Isten teremtménye. Juszti- nosznál egyértelműbben fogalmazza meg tehát az anyag teremtményi voltát. A creatio ex nihilo kifejezést nem alkalmazza ugyan, de a tartalmát vallja. Az anyagot szerinte egy bizonyos πνεύμα υλικόν járja át és élteti. A mindenség ré- szeit ez a lélek köti össze. A mindenség szerkezeti struktúrája önmagában jó. A rossz for- rása nem ebben, hanem a démonok és az emberek rossz választásában keresendő. Isten mindent jónak teremtett, de a bukás óta az anyag hajlamos az eltorzulásra, ezért a démo- nők hatalmának megtörése érdekében sok megnyilatkozási formája elvetendő. Isten ki- nyilatkoztatja önmagát és erejét az általa teremtett világban, de a teremtett világnak egyetlen elemét sem szabad imádni. A démonok teste olyanfajta anyagból épül fel, amelyet a sztoikusok tűzszerűnek tartanak, de bukásuk után a démonok egyfajta kapcsolatot teremtettek az alacsonyabb rendű elemekkel is, azonban hatalmuk nem tejed ki az egész anyagvilágra. A πνεύμα ύλΐκόν-ról szóló tanítása a sztoikus panteizmus ellen irányul, és cáfolja azt a sztoikus nézetet, amely egymást követő világok örök körforgásáról beszél. Tatia- nősz sztoikus-ellenessége azonban nem jelenti, hogy Platón követője lenne, hanem a platóni dualizmus és a sztoikus monizmus között áll. Bizonyos kifejezései alapján egyértelműnek tűnik, hogy ismerte a Valentinosz is- kólájához köthető gnosztikus mítoszokat. Néhány általa alkalmazott terminus azonban olyan eltejedt volt a II. században, hogy azok alapján nem lehet gnoszticizmussal vádol- ni, hiszen jelentős különbségeket hangsúlyoz velük szemben. Számára egyértelmű, hogy az angyalok bukása csak az anyagvilág teremtése után következett be, és nem fordítva, mint ahogyan a valentiniánus mítosz állítja. Kinyilvánítja továbbá hitét a test feltámadá- sában, amely a gnosztikusok számára értelmetlen tantétel. Az eddig ismertetett kutatási eredmények alapján különösen furcsának tűnik, hogy Tatianoszt számos ókori keresztény szerző marasztalja el enkratizmusa miatt, amely sze- rintük gnosztikus eszméiről árulkodik. Az Adversus haereses I. könyvében Irenaeus közli, hogy Jusztinosz vértanúhalála után Tatianosz kilépett az egyházból és saját tanrendszert alakított ki. Valentinoszhoz hasonlóan — mondja Irenaeus — bizonyos láthatatlan aiónok171
