Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Papp Miklós: A kompromisszum - Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról
PAPP MIKLÓS A kompromisszum - Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról megfelelőek lennének, hanem egyénre szabva mérsékelni lehet a nehéz szabályokat és törné- nyékét. Ugyanakkor hiba a vezető részéről, ha nem a legmagasabb elvárásokat támasztja hívei elé, s azok nem képesek fejlődni erényeikben. A keleti teológiában így kialakult az egyházi életet alapvetően szabályozó két prin- cípium: az akribia (pontosság, szigorúság) és az oikonómia (szelídség, irgalmasság). Az ak- ribia az egyházi szabály (kánonok) feltételen megtartása, míg az oikonómia ideiglenes eltérés tőle, a hívők speciális szükségeinek enyhítésére - de mindig az üdvösség perspek- tívájában! Az akribia princípiumát az egyháznak és az egyház életét uraló szent parancsoknak a természete diktálja. Az egyház nem pusztán emberi intézmény, hanem emberi és isteni közösség. Isten abszolút és az ő akaratának abszolút karaktere van. Az egyház szabályai nem konvencionális meghatározásokból állnak, nem nyugati típusú konszenzus-szillo- gizmus eredményei, hanem a Szentlélek jelenlétének és inspirációjának gyümölcsei. A hívőknek, mint ahogy az ő lelki gondozásukért felelősöknek, azaz az egyházi vezetők- nek is, az egyházi szabályokat pontosan, tehát akribiával kell megtartaniuk. Az akribia az előfeltétel az egyház tradíciójának megőrzéséhez és egységének megtartásához. Akribia nélkül az egyház igazságának kárt okozunk, és a hívők üdvösségét tesszük kockára. Kü- lönös igényességet tár ez a papok, lelki vezetők, szerzetesek elé, hiszen nekik a lehető legnagyobb akribiécvú kell megtartaniuk a parancsokat, nekik előrébb kell járniuk. Ugyanakkor keleten is látják, hogy az egyházi szabályok pontos megtartása nem mindig vezet céljához, azaz a hívő üdvösségéhez. Az ember gyönge, a szituáció bonyo- luk. Krisztus és a korabeli írástudók konfliktusa éles figyelmeztetés: nehogy a szabályok lelketlen megtartásában higgyünk, s az élő Krisztustól eltávolodjunk. A fő kérdés mindig az: ennek az embernek mi segít jobban, hogy Krisztushoz közelebb kerüljön? Az általános sza- bályok általános esetekre vonatkoznak, de a speciális, bonyolult helyzetek egyedi meg- oldást igényelnek. Ezekben az esetekben, az egyház az oikonómiat alkalmazza, anélkül, hogy a szabály szellemét vagy lényegét megsértené. Ennek értelmében a fő célt kell szem előtt tartani (ezt az embert Knsztushoz vezetni), de a szabály alkalmazásánál szelíden és elnézően lehet bánni. G. Mantzandis32 33 szerint a lelki atyák legnehezebb problémája nem az akribia (nem a teológia, a kánonok pontos megtanulása), hanem az oikonómia, azaz az engedékenység, irgalmasság helyes alkalmazása — s ez biztosan nyugaton is igaz. Az engedékenység teológiai alapja magában Isten viselkedésében van. Az egyházi oikonó- mia valójában az isteni oikonómia kiszélesítése.נג Sinai Anasztasziosz úgy dehniálta az egy- házi oikotiómiát, mint ״a megváltásunkért alkalmazott engedékenység kiteljesztése’ 34 35, Konstantinápolyi Miklós szerint az oikonómia ״utánzása az Isten ember iránti szereteté- nek, ami az ordító oroszlánok torkából magához ragad mindannyiunkat.”3נ Ebből kö- vetkezően az egyház pásztorainak az ember megváltása művében nem csak az akribián kell fáradozniuk, hanem az attól való eltérés mesteri alkalmazásán is. A gyakorlatban Aranyszájú Szent János szerint ״az embernek nem szabad minden további nélkül a ballépés mértékében a büntetést kiróni, hanem a bűnös érzületét is fi32 MANTZARIDIS, G. I., Grundlinien christlicher Ethik (Veröffentlichungen des Instituts für Orthodoxe Theologie 6) EOS Verlag-Erzabtei St. Ottilien, 1998, 123—126. 33 Izgalmas módon a kompromisszum alapjaként a ״kegyelem alkalmazkodásáról” beszélnek a nyugati katolikus és protestáns teológiában is: a minta az isteni viselkedésben van. 34 Anastasios Sinaites, Viae dux, PG 89,77C. 35 KonstantinApolyi Miklós, Epistolae 32, PG 111,213A; vö. lPt 5,8. 159
