Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Papp Miklós: A kompromisszum - Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról
A kompromisszum - Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról PAPP MIKLÓS gyelembe kell venni”.36 Paisziosz atya egyenesen ״bűnözőnek” nevezi az olyan papot, aki nincs tekintettel az egyedi emberre, csak a kánonokra.37 Alexandriai Szent Künllosz íija: ״Amint a tengerészek, ha vihar tör ki és a hajó veszélybe kerül, teljes izgalmukban néhány dolgot a fedélzetre dobnak, hogy a maradékot megmentsék, így cselekszünk mi is, ha nem lehetséges a pontos akribiát megtartani, és tudatosan átnézünk egyes dől- gokon, nehogy mindent elveszítsünk.”38 Mindezek ellenére nincs semmilyen szabály az oikonómia alkalmazására. Alkalmazása művészetét csak tautológiával lehet definiálni: ״az oikonómia oikonómiaként alkalmazta tik”. Ez azt jelenti, hogy az oikonómia t, amit rendszerint szelídségként és engedékenységként mutatnak be, lehet szigorúan és emelt igénnyel alkalmazni, ha a helyzet úgy kívánja, lehet éppen a szabálytól többet is igényel- ni. Ebben a meghatározatlanságában van az oikonómia erőssége, de a téves használat ve- szélye is. Ennek ellenére van egy bizonyos feltétel az oikonómia alkalmazásához: ez az igaz hit megőrzésének feltétele. Más szavakkal mondva: az oikonómia t nem lehet alkalmazni a hátrányára annak az igazságnak, amit a hit magába foglal. Az ortodox egyház etikájában sohasem elsősorban a szabályok, szisztémák a domi- nánsak, hanem Krisztus élő igénye. így az etikában a fő figyelem nem is a szabályok megalkotására és azok rigorózus megtartására irányul, hanem Krisztushoz való hasonulás folyamatára. Ezért jobban is jellemzi etikáját és teológiáját a ״gyógyítás-terápia״ igénye, amit kiteljesztenek még a jog szintjére is. Ezért tartják pl. a ״gyógyítás” szempontjából megáldhatónak a második házasságot. Fontos azonban kijelenteni: az egyház igazsága nem telepszik le sem az akribiában, sem az oikonómiában, ezeken túl található, hiszen ezek csak az igazság szolgái. Egy bonyolult élethelyzetben az igazság megismeréséhez még valamit ajánl a keleti egyház, mondhatnánk, mély, ősi szokás alakult ki: érdemes kérni a sztarecek tanácsát. Is- ten és igazságai megismerése nem pusztán intellektuális munka, nem pusztán értelmiségi feladat. Hitvalló Szent Maximosz39 szerint a dogmákhoz nem intellektuális erőfeszítéssel kell kö- zeledni, hanem erkölcsös élettel: az igazság megértése korona az erényes életre. Nazian- zi Szent Gergely is hangsúlyozza: az isteni igazság megismeréséhez erkölcsös életvitel is kell. A laza erkölcsű, romlott emberek előtt a nagy׳ igazságok zárva vannak, szükség van olyanok tanítására, akik szentebbül élnek. Az igazság megközelítéséhez elsősorban nemfilo- zófia és sok gyakorlati tapasztalat kell, hanem olyanok vezetése, akik az igazság szerint élnek. Az igazságot (erkölcsi, dogmatikai, gyakorlati) azok képesek jobban megismerni, akik az Igazság szerint élnek. Ez egy ontológiai állítás: előbb és alapvetőbben az Igazságban élm — s azután ezt racionálisan, gyakorlatilag, történelmileg konkretizálni. A keleti teológia tehát úgy véli: bármilyen egyedi is egy szituáció és individuális egy személy, a nagyobb igazságot annak a segítségével tudja meglátni, aki szentebb. Ezért a keleti egyház meg- oldása az: a tanácsadás (és benne a kompromisszum, az akribia és az oikonómia) nem egyéni magánügy, hanem a személy csatlakozzon lelki atyjához, sztarechez, szerzeteshez, mo- nostorhoz. Ebben annak elismerése is benne van: ahogy az ember mindig a világ része döntéseiben, úgy egyszerre mindig az egyház része is. Egy döntés a világ szempontjából sem lehet soha abszolút individuális (hiszen a világ, a társak, a társadalom benne van), 36 Aranyszájú Szent JAnos, De Sacerdotio 2,4, PG 48,635. BKV, 27k. 124. 57 Paisziosz atya mondta: ״A gyóntató atyának minden egyes embert egyedül kell néznie, és ennek megfelelően cse- lekednie vele. Számomra egy olyan gyóntató atya, aki a kánonokat alkalmazza, anélkül, hogy az eseteket meg- különböztetné egymástól, számomra ő egy bűnöző.” ΔΙΟΝΥΣΙΟΣ, Γέροντοις Παΐσίος, Κόνιτσα 1995, 142. 38 Alexandriai Szent Kürillosz, Epistola 46, PG 77,320 AB. 39 Hitvalló Szent Maximosz, Ad Marinum, PG 91,12A. 160
