Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Papp Miklós: A kompromisszum - Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról
A kompromisszum - Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról PAPP MIKLÓS ban: nem arról kell számot adnia, ami nem áll hatalmában, hanem arról, amit megtehet- ne, bárnnlyen kevés is az.30 Az ״etikailag felelős kompromisszum” mindenféle behatá- roltság (teremtményiség és bűnösség) ellenére keresi a szabadságlehetőségek maximu- mát, s keresi a lehető legjobb cselekvést. Az ilyen mérlegelés nem egyszerűen intuíció, megérzés, kedv, pragmatizmus, hanem művészet, erőfeszítés, töprengés, munka. Persze a kompromisszumra nehéz szívvel szánja rá magát az ember, a helyzet bo- nyolultságá miatt, valamint nyomasztja, hogy így részben ő is bűnösen hozzájárul a világ bonyolódásához. A nyomasztó határok és a fájó bűnrészesség eléggé megalázó az ön- becsülésünk számára. Ezért nem akaija engedni soha, hogy a kompromisszumé legyen az utolsó szó. Demmer sokat ír arról, hogy a keresztények számára az idő nem csak múlik, nem bedarálja az elmúlásba a létet, hanem az idő keletkezik is, teremt, az idő az ígéret hordozója. Ezért nem rezignáltan megy bele a kompromisszumba, megalkudva a bukott világ kényszereivel, hanem reménnyel, hogy nem a kompromisszumé az utolsó szó, az csak egy lépés a teljesség, a jobbítás felé. Ilyen értelemben az erkölcsileg felelős kompro- misszumra való készség a remény jele, s a felelősen kompromisszumot kötő keresztény a remény embere a társadalomban.31 Maga Istenünk is kegyelmével ״alkalmazkodik” a személyhez, a bűn által megzavart világrendhez. Maga Isten ״alkalmazkodása” (accomo- datio) is nevezhető kompromisszumnak, ami a kenózis szellemében történik: fölemelni, megmenteni akar. Minden kompromisszumnak a Húsvét beteljesedése felé kell mutat- nia, azaz a reménynek kell hordoznia. A KELETI EGYHÁZ MEGOLDÁSA: AKRIBIA ÉS ΟΙΚΟΝΟΜΙΑ, LELKIATYA KÍSÉRÉSÉVEL A keleti teológia etikájának kulcsfogalma a theószisz (átistenülés). Markánsan fogalmazza meg Athanasziosz: ״Isten emberré lett, hogy mi átistenüljünk”. Ezzel máris adott az er- kölcsi cselekvés több fontos vonása: kitűzött a cél, azaz az átistenülés. Ha Isten csúcsaján- latot tesz, akkor nem elégedhetünk meg kevesebbel, nem akarhatunk ״csak rendes em- berek” lenni. Másrészt tudjuk, hogy ez egy folyamat. Érdekes kifejezés Alexander Webster ortodox etikájában az ״erkölcsi görbe” fogalma. A theószisz alapján a fő cél az ember az átistenülése, de ez egy folyamat, így az erkölcsi tettek megítélésnél nem annyi- ra magát a tettet kell feketének-fehérnek megítélni, hanem elsősorban a folyamatot, hogy merre is mutat az erkölcsi fejlődés görbéje. A személyt a szabályok nevelik, anélkül, hogy csak azok igényeinek lenne alárendelve: a szabályok óvják a személy érettségét és segítik a tö- kéletességhez, de a szabályok nem a tökéletesség szimbólumai, hanem előkészítő útja. Az Istenhez való hasonlóságban folyamatosan növekedünk, a fő cél a teljes emberség el- érése Krisztusban, s ebben az egyénnek és a történelmi helyzetnek a lehetőségeit figye- lembe kell venni, s árnyaltabban megítélni. Tulajdonképpen ezt is érhetjük kompro- misszumnak, ahol nem a tettek statikus, pillanatfelvételként való megítélése az első, hanem a teljesség felé vezető út. Nazianzi Szent Gergely a papokról szóló 2. szónokla- tában kifejti: nem szabad azt hinniük, hogy ugyanazok a dolgok mindenkire egyformán 30 Demmer, K., Angewandte Theologie des Ethischen, Herder, Freiburg 2003, 271. 31 Mieth, D., Christliche Überzugung und gesellschaftlicher Kompromiss, in Der Ethische Kompromiss (szerk. Weber, H.), Herder, Freiburg 1984, 113—146. Mieth alkalmasabbnak találja, ha a ״kompromisszum” kifejezést csak a társadalmi interperszonális cselekvésre használjuk, ahol a jogos érdekről mond le minden résztvevő (mint a poli- tikai kompromisszumnál). Az egyetlen személy önmagával-értékeivel való intraperszonális ״kompromisszumát” Mieth inkább nevezi ״etikai dilemmának”, ״értékütközésnek” stb. 158
