Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Papp Miklós: A kompromisszum - Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról
A kompromisszum - Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról PAPP MIKLÓS szerint előbb van egy mély belátásunk az összvalóságra vonatkozóan, amelyet az ész her- meneutikus lépésekben tár fel, konkrét igazságokra lebontva. A kompromisszum teoló- giai-ismeretelméleti helye az isteneszme és a konkrét történelmi valóság viszonyában van.16 A megismerés mély belátással találkozik Istennel, a belátás mintegy az összvalóság mély megértése, amit az ész a történelemben folyamatosan tematizál. A konkrét megisme- rés nem más, mint folyamatos előrehaladás a belátásban. Az elméleti ész Istent állandóan kutatja, de igazából sohasem merítheti ki — ugyanez történik a gyakorlati ész síkján: az er- kölcsi cselekvés vonzódik a teljesség felé, de azt sohasem merítheti ki. A személy az Is- tenhez való relációjában már elén Öt, találkozik Vele, s ezt igyekszik az életvitelére is le- fordítani, a kapcsolatot teljesebben megélni — de ez a folyamat is lezáratlan marad, amint az intellektuális megismerés is. Minél mélyebb az Istennel való kapcsolat, találkozás, an- nál nyomasztóbb a lemaradás. A szentek ezért hangoztatták állandó lemaradásukat, bű- nösségüket. Húsvét óta azonban a kompromisszumra kész ember ebbe a lezáratlan folya- matba nem a rezignáltság ״úgyis mindegy” ízével bocsátja bele magát, hanem a progresszív meghaladás reményével. így a kompromisszumnak akkor van legitimitása, ha a gyönge kompromisszumokat egyre jobbak váltják fel, ha rögzítik a már elért szintet (ami mögé már nem akar az ember visszaesni), de egyben nyitottak a további fejlődésre. Ilyen érte- lemben nem kell nnndenről azonnal kompromisszumot kötni, vannak témák (pl. öku- menikus kérdések), melyeket nyitva hagyva közelebb vagyunk az igazsághoz, mint egy olcsó kompromisszumos látszatmegoldással. A kompromisszum témáját összevetve a hegyi beszéddel Demmer megállapítja: a felelős kompromisszum nem korlátozza az evangélium radikalitását, inkább láthatóvá teszid7 Az elért morális standardok nem örökéletűek, állandó kérdezésnek vannak kitéve a he- gyi beszéd provokálása felől. így morálteológusnak lenni nem egy békés evezgetés az örök igazságok békés taván... A hegyi beszéd csúcsüzenete olyan hatástörténetet indít el, ami megdolgozza ezen világ szövevényeit, konfliktusos helyzeteit. A keresztény hívő felszabadítva a nagyobb igazságra már nem rabja e világ gondolkodásmódjának, tágabb és újabb horizontjában új alternatívákat fedez fel, azaz képes az egyre jobb kompromisz- szummal egyre jobb cselekvésre. A hívő ember vállalja a felelősséget a szövevényekben is: ha kell, aktív cselekvőként, ha kell, elszenvedőként. Van egy belső, neki ajándékozott szabadsága, s ezt igyekszik a cselekvés, a történelem szintjére is egyre jobban átültetni. Az evangélium radikalitása a cselekvéselmélet síkján ebben a kérlelhetetlen jobbító meg- hívásban van. A hívő ezért óvatosan tapogatózik előbbre, van türelme a kis lépések haté- konyságához, húsvét óta van lerombolhatatlan reménye. Persze a hívő tudja azt is: bármilyen jól igyekszik cselekedni, tetteit kísérik maradék árnyékok, erőfeszítései ellenére is hozzájárul a sorsszerűség, az ördögi körök megerősíté- séhez. Sohasem áll teljes büntelenségben mások, a társadalom, a történelem és Isten előtt. Figyelnünk kell azonban a katolikus és a protestáns bűnfogalom különbségére és egymást kiegészítésére. A katolikus morál az aktív tettet helyezi első helyre, aminek következmé- nye lesz a struktúrában megjelenő bűn. A felszabadítás teológiája ellen úgy érvelt a Tanító- hivatal, hogy alapvetőbben a személyes bűn ellen kell küzdeni, s majd abból ered a struktúrák feljavulása.18 Demmer éles figyelemmel hangsúlyozza: nem szabad eltekinteni 16 Az egész habilitációja erről szól: Demmer, K., Sein und Gebot. Die Bedeutsamkeit des transzendentalphilosophischen Denkansatzes in der Scholastik der Gegenwart fiir den formalen Aufriss der Fundamentalmoral, Schöningh, München 1971. 17 Demmer, K., Fundamentale Theologie des Ethischen 50—61. 18 Hittani Kongregáció, ״Libertatis nuntius” - a felszabadítás teológiájáról, in AAS 76 (1984), 876—909. 152
