Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Papp Miklós: A kompromisszum - Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról
PAPP MIKLÓS A kompromisszum - Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról egyensúlyát), hanem intraperszonális síkon is (amikor a személy önmagában mérlegel ér- tékek, normák összeütközésénél). Az ember ittléte, erkölcsi cselekvése ugyanis nem lég- üres térben valósul meg, hanem behatároltsága számtalan szövevényében. Tér-idő, testi- ség, történelmiség, genetika, társadalmiság, bűnösség, struktúrák, kultúrák... A szabad cselekvést mindenfelől bonyodalmak, kényszerek, személyes és strukturális bűnök há- lózzák be. Ezekből a szövevényekből nem lehet katapultálni, de nem lehet rezignáltan sem létén- ni a fegyvert előttük. Demmer szerint ״erkölcsi személyiségre”2 van szükség, aki bátran be- lemegy a bonyodalmakba, és a saját arcát, profilját beleviszi a világ sűrű nyersanyagába. Ez egy kihívás, amin nem szabad zátonyra futni, hanem kis lépésenként kell megoldani azokat. így nem is egyszerűen ״kompromisszumról” beszélünk (annt sokféleképpen le- hetne érteni és megkötni), hanem ״etikailagfelelős kompromisszumról”, annnek van célja és vannak kritériumai, így lelkiismeretesen vállalható. Nem egyszerűen ״bűnös meg- alkuvásról”, ״lepaktálásról”, ״az olcsóbb útról”, vagy ״reális pragmatizmusról” beszé- lünk. Egy megfeszített szellemi munkáról van szó, hogy a fenyegető patthelyzetből a le- hető legjobb megoldást megtaláljuk. A kompromisszum témája zavaró az íróasztal-teológusok számára, de nem a valódi frontra, az élet sűrűjébe merészkedő bátor morálteológusoknak. Az erkölcsi cselekvés nem matematikai egyenlet, ahol számszerűsíthetőek a mérlegelendők, és pontosan kiszá- mítható a személyes és strukturális következmény. A morális cselekvésben sokszor ma- rád homály, de a kompromisszum nem vezethet olcsó önmegnyugtatáshoz. Sokszor sze- retnek a kompromisszummal hivatkozni arra, hogy ״nincs más lehetőség”, ״ez a kisebb rossz”. Demmer kritikusan jegyzi meg: a tolerancia lehet menekülés, a könnyebb út ke- resése, önámítás, az igazság elnyomása. Egy kompromisszum hamis és elégtelen, ha le- marad a legjobb elérhetőtől. így nem jó kompromisszum, ha a politikai pártok engedmé- nyékét tesznek az életvédelem területén, vagy ha munkahelyek megmentése érdekében fokoznánk a nemzetközi fegyverkereskedelmet. A hamis kompromisszum alábecsüli az erőket, a lehetőségeket, a könnyű megoldást keresi, míg a felelős kompromisszum mente- ni akaija a menthetőt, de miközben keresi a legjobb alternatívát, mer kritikusan konfron- tálódm a többivel. A felelős kompromisszum nem egyszerűen rezignált fegyverletétel, hanem küzdelem az önámító utak ellen. MIBEN KELL RADIKÁLISNAK LENNI? A hegyi beszéd csúcsigénye szerint legyünk tökéletesek, mint a mennyei Atyánk, vala- mint a mi igazságunknak felül kell múlnia az írástudókét” (Mt 5,20 és 48). Vajon mi a radikális az evangéliumban és hol van a helye a kompromisszumnak? XVI. Benedek3 és hozzá hasonlóan Gerhard Lohfink4 határozottan hangsúlyozza, hogy a ״tökéletesség ” (amelyhez radikálisan ragaszkodnunk kell) nem a görög ideált jelenti, hanem a bibliai hitet. Az evangéliumi tökéletesség nem egy racionális logikát, pallérozott elmét, bűntől és szén- vedélytől mentes apatheiát jelent, hanem a tökéletes bizalmat, ráhagyatkozást, szeretetet Isten felé. Ez a lelki szegénység, ami tulajdonképpen kulcsmondata a nyolc boldogság2 Demmer, K., Die sittliche Persöhnlichkeit, in Moraltheologie im Dienst der Kirche (szerk. Ducke, K.-H.), Benno Ver- lag, Leipzig 1992, 102—113. 3 XVI. Benedek, A közép újrafelfedezése, Szent István Társulat, Budapest 2008, 89—91. 4 LOHFINK, G., Jesus von Nazaret, Herder, Freiburg 2011, 309—313. UŐ., Wem gilt die Bergpredigt? Beiträge zu einer christlichen Ethik, Herder, Freiburg 1988. 145
