Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Papp Miklós: A kompromisszum - Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról
PAPP MIKLÓS A kompromisszum- Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról BEVEZETÉS ״Minden kompromisszum az ördögé.” — ״A kompromisszum a legnagyobb emberi ta- lálmány, képesek vagyunk kiegyezni egymás torkának átvágása nélkül.” Ezen végletek, és a köztük szétterülő számtalan árnyalatú vélemény is mutatja, hogy milyen nehéz a kompromisszumról beszélni. Már maga a téma felvetése is rengeteg érzelmet, szorongást vagy éppen indulatot, fanatizmust, vádaskodást hív elő a vitapartnerekből. Kompromisszummal lépten-nyomon mindenki találkozik. Gondoljunk a jogos önvédelemre, ahol olykor nem marad más eszköz, mint az erőszak. Gondoljunk az igaz- ság jogos elrejtésére az illetéktelenek elől (állami, hivatali, gyónási, illetve orvosi titok). Az életmentés, gyógyszeres kezelés helyzetei is képesek olyan választások elé állítani, amikor a minden szempontból tökéletes megoldás lehetetlen. A kompromisszum kérdé- se íeszegetően jelen van szexuális kérdésekben, a fogadalom és eskü felmentése alóli gya- korlatban, a válás, a környezetvédelem, az ökumenizmus problémáiban is. A kompromisz- szumról azért kell beszélni, mert az ember még ezeknek a szövevényes helyzeteknek is ura akar lenni, nem áldozata. Eredetileg a ״kompromisszum” kifejezése a politika területéről származik, amikor mindenki lemond a maga jogos érdekének teljes érvényesüléséről, hogy elviselhető egyensúlyt érjenek el. A cél a békés együttélés és a közös cselekvés. A széttartó és egy- mást lehetetlenné tevő igények plurális világában elképzelhetetlen az élet a kompromisz- szumra való készség nélkül. így a kompromisszumot nem lehet automatikusan tisztesség- telennek tekinteni, hiszen a plurális társadalom megbénulna, ha nem kötnénk stratégiai és pragmatikus megegyezéseket. Minden részvevőtől megkövetelt a saját és a másik állás- pontjának összevetése, valamint a hídverés a filozófiai, vallásos, kulturális, etnikai külön- bözőségek fölé - a közös együttélés érdekében. A kompromisszumra való készséget így Klaus Demmer egyenesen ״demokratikus erénynek1״ nevezi, amit a nagyobb igazság re- ménye vezet, de kész a párbeszédre, a tűrésre, a jobbításra. A ״kompromisszum” kifejezés átkerült az etika világába is, ahol szintén értékek- érdekek-kötelességek ütközhetnek, s nehéz jó megoldást találni. A kompromisszum problémája ráadásul nem csak interperszonális síkon jelentkezik (amikor a társadalom- ban-közösségekben különböző értékfelfogású csoportok-személyek keresik az együttélés 1 1 Demmer, K., Fundamentale Theologie des Ethischen (Studien zur theologischen Ethik 82), Herder, Freiburg 1999, 280. 144
