Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Kocsis Imre: A szenvedő Krisztus, Megváltó és példakép (1Pét 2,21-25)
KOCSIS IMRE A szenvedő Krisztus, Megváltó és példakép (1 Pét 2,21-25) Érdemes arról is szólni, hogy az Újszövetség minden nagyobb hagyományrétegében fellelhető az íz 53 hatása. A Lk 22,37-ben maga Jézus alkalmazza önmagára az íz 53,12 mondatát: ״A gonosztevők közé számították”. Mindenesetre kérdés, vajon ősi hagyó- mányt tükröz-e a szöveg, vagy pedig az evangélista teológiai szándékának felel meg.46 Említésre méltók a Mk 10,45 és a 14,24 mondásai is, bár a 4. Ebed-JHWH dal hatása csak közvetett módon mutatkozik meg bennük.47 Ellenben nyílt idézetet találunk az ApCsel 8,32—33-ban, ahol az íz 53,7—8 szolgál kiindulópontként a Jézusról szóló tanítás- hoz. Az ún. reflexiós idézetek között Máté evangélista az íz 53,4-et is idézi, de érdekes módon nem Jézus kínszenvedésére, hanem a csodáira vonatkoztatja. Az íz 53,1 idézete is előfordul az Újszövetségben (Róm 10,16 ésjn 12,38), de ez sem áll közvetlen kapcso- latban Jézus szenvedésével (Pál és János egyaránt Izrael hitetlenségére vonatkoztatják a mondatot). Ugyanakkor apróbb utalások által egyéb szövegek is az íz 53 fényében értei- mezik Jézus szenvedését és halálát (vö. ApCsel 3,13.26; 4,27.30; lKor 15,3; Róm 4,25; Fii 2,6—11; Zsid 9,28).48 49 Az lPét 2,21—25 sajátosságaként említhetjük, hogy idézetek és rejtettebb utalások egyaránt megfigyelhetők benne. Egyúttal a legszélesebb hivatkozási távlatot nyújtja, hiszen a 4. Ebed-JHWH dal viszonylag nagy egységére (az 53. fejezet 4. versétől a 12. versig) kiterjed a figyelem. Megemlíthető még, hogy némi rokonság mu- tatható ki az Apostolok Cselekedeteiben található idézettel (8,32—33), hiszen mindkét he- lyen a Szolga hallgatása van kidomborítva. Ugyanakkor az 1. Péter-levél szövege nagyobb hangsúlyt helyez a szenvedés megváltó értékére (az íz 53,7-8 szövegét nem is idézi, csu- pán feltételezi). 3.3. Krisztus kereszthalálának értelmezése ősegyházi formulákban és a páli levelekben Szó volt már róla, hogy a ״Krisztus szenvedett értetek” kijelentés ősibb hitvallásra (lKor 15,3; Róm 5,8) emlékeztet, de az lKor 11,24-ben és a Lk 22,19-ben található eukarisz- tikus formulával is (ύπέρ ύμών) is összefüggésbe hozható. A 24a vers (״Aki a mi bűnein- két felvitte saját testében a fára”) Krisztus szenvedésének helyettesítő értékét tudatosítja. A gondolat a páli levelekben is megjelenik, mégpedig eléggé meglepő megfogalmazásban: ״(Isten) azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őáltala” (2Kor 5,21). ״Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk, mert írva van: «Átkozott mindaz, aki a fán függ»” (Gál 3,13). Az első mondatban a ״bűnnek”, vagyis a bűn következményeinek helyettesítő hordozásáról van szó, a máso46 Nem kétséges, hogy a Lk 22,35-38 szakasz végső formáját Lukács alakította ki, de úgy, hogy korábbi részhagyo- mányokat formált egységgé. F. Bovon szerint a 22,37-ben is hagyományból származó anyagot dolgoz fel az evangélista. Ezt jelzi például az a tény, hogy az idézet nem Septuagintának felel meg, holott Lukács általában a Septuaginta alapján idéz. Bovon, F., Das Evangelium nach Lukas IV(EKK III/4), Neukirchener/Patmos, Neu- kirchen-Vluyn/Düsseldorf 2009, 281. 47 Mk 10,45: ״Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.’’. Mk 14,24: ״Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakén kiontatik.” 49 Az Apostolok Cselekedetei megadott helyein a παΤς főnév a figyelemre méltó, amely szolgát és gyermeket egy- aránt jelent. Az lKor 15,3-ban, a Róm 4,25-ben és a Zsid 9,28-ban a halál engesztelő értéke nyer nyomatékot, a Fii 2,6-11-ben pedig apróbb utalások találhatók (pl. a ״szolga” (δοΰλος) főnév. Az íz 53 őskeresztény hatás- történetéhez vö. ELLIOTT, J. Η., 1 Peter, 545-548; Hofius, O, Das vierte Gottesknechtslied in den Briefen des Neuen Testamentes, in UŐ., Neutestamentliche Studien, Mohr Siebeck, Tübingen 2000, 340—360; RÓZSA, H., Üdvösség- közvetítők, 282—288. 1IA20’ 135
