Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Kocsis Imre: A szenvedő Krisztus, Megváltó és példakép (1Pét 2,21-25)
A szenvedő Krisztus, Megváltó és példakép (1 Pét 2,21-25) KOCSIS IMRE dikban azon ״átok” átvételéről, amely a ״fán” függéssel együtt jár.49 A Gál 3,13-ban nyílt hivatkozás történik a MTörv 21,23-ra. Persze kérdés, hogy az első Péter-levél szerzője mennyire ismerte ezeket a mondatokat. A páli hagyomány hatásával azonban minden- képpen számolhatunk,30 hiszen a 24b vers tartalma (״hogy a bűnöknek meghalva az igaz- ságnak éljünk”) is kapcsolatba hozható a páli teológiával. A Róm 6־ban Pál apostol arról ír, hogy a megkeresztelkedtek meghaltak a bűnnek, s most már Isten szolgálatára vannak rendelve: ״Ti is úgy tekintsétek magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Is- tennek Krisztus Jézusban, ami Urunkban” (6,11). ״...s így megszabadultatok a bűntől, és az igazság szolgái lettetek” (6,18). Tagadhatatlan a hasonlóság az lPét 2,24-gyel. Ám a különbségekre is szükséges felfigyelnünk. A Péter-levél szövegében más ige szerepel a meghalásra (nem άποθνήσκω, hanem απογίνομαι), s a άμαρτία (bűn) főnév többes szám- ban áll. Míg Pál szövegében a ״bűn” (αμαρτία) és ״az igazság” (δικαιοσύνη) külső hata- lomként jelenik meg, addig a Péter-levélben a ״bűnök” az Istennel szembeni elhibázott magatartást jelölik, az ״igazság” pedig az Istennek tetsző életmódot. S az sem mellékes szempont, hogy az lPét 2,24-ben - a Róm 6-tal szemben — mncs szó arról, hogy a meg- keresztelt ember Krisztus halálában és feltámadott életében részesedik. A hangsúly a meg- váltásból fakadó erkölcsi követelményen van (ami persze a Róm 6-ból sem hiányzik tel- jesen). 4. AZ 1PÉT 2,21-25 HELYE ÉS SZEREPE A PÉTER-LEVÉL EGÉSZÉBEN Szó volt már arról, hogy a himnikus szakasz a rabszolgáknak adott buzdítás (2,18-25) ré- szeként áll előttünk, de a benne foglaltak (főképp a 24—25. v.) szemmel láthatóan tágabb érvényűek, s a levél minden címzettjének szólnak. Joggal írja N. Brox: ״A házirend rab- szolgákra vonatkozó szövege, eltekintve magától a parainézistől (18. v.), semmiképp sem csak a rabszolgáknak szóló szöveg. Általánosan a keresztény élet lehetőségét tárja fel az adott nehéz feltételek között. Jézus Krisztusnak a maga sajátosságában bemutatott éle- te (22—24. v.) »példa« (21. v.), s a keresztények életének mintáját nyújtja. Ez ugyan a rab- szolgákra is érvényes, és számukra (főképp az íz 53-ból vett idézetek által) talán különö- sen is szemléletes; de kétségkívül az egész keresztény élet megalapozását jelenti.”49 50 51 Ez nyilván nem véletlen, hiszen a levél egészében nagy hangsúlyt kap a kereszté- nyék által elviselendő szenvedés témája. Fontos szem előtt tartani a levél megírásának in- dítékát. A levél megírására az a hír adott alkalmat, hogy a Kis-Ázsiában élő keresztények- nek súlyos megpróbáltatásokon kellett keresztülmenniük (4,12). A megpróbáltatásokra és a szenvedésre vonatkozó adatokat minden nehézség nélkül értelmezhetjük úgy, mint utalásokat a társadalom részéről tanúsított ellenszenv megnyilvánulásaira. A keresztények ugyanis visszavonultak a nyilvános élettől, s a helyi ünnepeken sem vettek részt, nehogy a pogány kultuszban való bármiféle közreműködésre kényszerítsék őket. A környezettől való elkülönülést csak növelte az a tény, hogy a keresztények összejövetelei teljesen zár- tak voltak, hiszen azokon hitetlenek nem vehettek részt. Mindez természetszerűleg von- ta maga után a pogány társak gyámkodását és rágalmait: a Krisztus-hívőket mint gonosz49 A mondatok bővebb magyarázatához a kommentárokon kívül vő. KOCSIS, I, Szent Pál tanítása a megváltásról, in UŐ., Az üdvösség Igéje. Újszövetségi tanulmányok, SZÍT, Budapest 2013, 113-129, 123-125. 50 A levél egészére vonatkozólag vő. KOCSIS, I., Bevezetés az Újszövetség kortörténetébe és irodalmába II, SZÍT, Buda- pest 2011,206. 51 Brox, N., Petrusbrief, 128. EOLÖ 136
