Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)

2014 / 3-4. szám - Kocsis Imre: A szenvedő Krisztus, Megváltó és példakép (1Pét 2,21-25)

KOCSIS IMRE

A szenvedő Krisztus, Megváltó és példakép (1 Pét 2,21-25)

A mondatot többféleképpen próbálták értelmezni:

1. Egyesek a mondatot az ״elvitte a fára” értelemben fogják fel, és a ״bűnbak” gya- korlátával hozzák összefüggésbe. Az engesztelés napján a sorsvetés által kiválasztott kecs- kebak fejére a főpap ráolvasta Izrael népének minden vétkét. Ezt követően a kecskebakot kivezették a pusztába, abban a meggyőződésben, Hogy a bak a bűneiket is magával vitte (Lev 16,20—22). Hasonló értelemben vitte fel Krisztus is az emberek bűneit a keresztfára.31 Valójában semmi jele sincs annak, hogy a levélíró tényleg erre a gyakorlatra akart volna utalni.32 Voltaképp az is kérdés, hogy a íz 53, amelyen szövegünk nyugszik, közvetlen kapcsolatba hozható-e a ״bűnbak” rituáléjával.33

2. Más kutatók áldozati vonatkozású értelmezést részesítenek előnyben.34 Arra 111- vatkoznak, hogy a Septuagintában gyakran előfordul az αναφέρω έπι τό θυσιαστήριον (oltárra felvinni, vagyis áldozatot bemutatni) kifejezés (Tér 8,20; Lev 3,5kk; 11,16; 14,20 stb.). Emellett a 2,5-ben maga az első Péter-levél szerzője is áldozatbemutatás értei- mében használja az igét (άνενέγκαι πνευματικός θυσίας ״lelki áldozatokat bemutat- ni”). Ezt figyelembe véve — vélik a szóban forgó értelmezés képviselői - a 2,24 megfogal- mazása voltaképp arra utal, hogy Krisztus, bűneinket magára véve, engesztelő áldozatul adta önmagát értünk. A kereszt úgy jelenik meg, mint oltár. Bár ez a magyarázat tetsze- tős, mégis nehézséget jelent az a tény, hogy az άναφέρω ige tárgya a άμαρτίας (bűnöket) főnév. Elképzelhetetlen, hogy egy újszövetségi szerző azt állította volna, hogy Krisztus a bűnöket vitte áldozatul. Persze azok, akik ezt a nézetet képviselik, fontosnak tartják ki- emelni: Jézus nem a bűnöket, hanem saját testét (έν τω σώματι αύτοΰ) adta áldozatul. Mindenesetre kétséges marad, hogy a levélíró tényleg ezt az áldozati értelmet tartotta-e szem előtt.3’

3. A harmadik értelmezési mód szennt a szóban forgó mondat voltaképp ugyanazt fejezi ki, mint az íz 53 fent említett formulái, azzal a többlettel, hogy a bűnök hordozá- sának ״helyére” (a keresztre) is utal. A mondat alapértelme tehát: ״Jézus a bűneinket hor- dozta, amennyiben elszenvedte az értük járó ítéletet. Testében (έν τω σώματι αύτοΰ), azaz teljes emberi egzisztenciájában vette azt magára.”36 A ״bűnöket hordozni" egyéb- ként az Ószövetségben gyakorta előforduló kifejezés. Jelentése: a bűnök következmé- nyeit hordozni.37

Ezt a harmadik értelmezést tartjuk a legelfogadhatóbbnak, mivel ezt az a tény is alá- támasztja, hogy az lPét 2,24 mondatában nem a ״kereszt” (σταυρός), hanem a ״fa” (ξύ- λον) kifejezést találjuk, amely egyébként az Apostolok Cselekedeteinek missziós beszédeiben is előfordul (ApCsel 5,30; 10,39; 13,29). A főnév a görög iratokban gyakran a büntetés összefüggésében szerepel.38 A legközvetlenebb kapcsolódási pont azonban a MTörv 21,23, amelyben a kivégzett gonosztevők eltemetéséről van szó: ״Ha valaki főbenjáró bűnt követ

31 Vö. Brox, N., Petrusbrief, 138; Goldstein, Η., Die Kirche als Schar, 33 (27. lábjegyzet).

32 Hasonlóan vélekedik: Goppelt, L., Petrusbrief, 210 (71. lábjegyzet); Elliott, J. Η., 1 Peter, 532; Williams, M., The Doctrine of Salvation, 105.

33 Vő. RÓZSA, H., Üdvösségközvetítők az Ószövetségben, SZÍT, Budapest 20052, 226k.

34Vő. Schelkle, K. H., Petrusbriefe, 85; WEIß, K., art. άναφέρω. in ThWNT IX (1973), 62k; Kremer, J., art.

άναφέρω, in EWNTI (1980), 227; Knoch, O., Petrusbrief 86.

33 Hasonló álláspontot képvisel: Goppelt, L., Petrusbrief, 210 (71. lábjegyzet); OSBORNE, Th. F., Guide Lines, 399; Michaels, J. R., 1 Peter, 148; Elliott, J. H., 532; Breytenbach, C., ״Christus litt euretwegen”, 447 (47. láb- jegyzet); WILLIAMS, M., The Doctrine of Salvation, 104.

36Goppelt, L., Petrusbrief 210. Vö. még Breytenbach, C., ״Christus litt euretwegen”, 447; Williams, Μ., The Doctrine of Salvation, 105.

37 Vö. Kiv 28,38.43; Lev 5,1.17; 7,18; 19,8; 20,19.20; 22,9; 24,15; Szám 5,31; 9,13; 14,33-35; 18,1.22; Ez 18,20.

38 Vö. Schneider, J., art. ξύλον, in ThWNT V (1954) 36-40, 36k; Williams, M., The Doctrine of Salvation, 107.

131