Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Kocsis Imre: A szenvedő Krisztus, Megváltó és példakép (1Pét 2,21-25)
A szenvedő Krisztus, Megváltó és példakép (1 Pét 2,21-25) KOCSIS IMRE el, s kivégzik, sfára helyezik: holtteste ne maradjon áfán, hanem még aznap temessék el, mert Is- ten átkozottja az, aki áfán függ: semmiképpen sem tedd tisztátalanná földedet, amelyet neked az Úr, a te Istened birtokul adni fog” (MTörv 21,22—23). A fára való helyezés a nyilvános köz- szemlére tételre vonatkozik (vö. Józs 10,26-27; 2 Sám 4,12). Pál apostoltól eltérően (vö. Gál 3,13) Péter nem hivatkozik az idézett szövegre, de a ״fa” szó által, illetve a ״felvitte a fára” szófordulat által mégis jelzi, hogy jézus kínszenvedése helyettesítő értékű volt: az ártatlanul szenvedő Krisztus a mi bűneinkért járó ״átkot”, azaz ítéletet vette magára. ״A bűnöknek meghalva az igazságnak éljünk” Krisztus engesztelő és helyettesítő kínszenvedésének célja nem más, mint a bűnöktől való megszabadítás. A mondat görög szövegében szereplő άπογενόμενοί az απογίνομαι ige participium impefectum2.. Az ige csak itt fordul elő az Újszövetségben. A görög iroda- lomban kétféle értelemben is használatos: 1. távol van; távol tartja magát valamitől, nem vesz részt valamiben. 2. eltávozik, meghal.39 Szövegünkben mind a két jelentés szóba jö- hét a következő formában: 1. távol lenni a bűnöktől. 2. meghalni a bűnöknek. Mivel άπογενόμενοί participiumot dativus követi - s nem az elkülönülést jelző genitivus —, s mi- vei a mondat második felében, párhuzamos kifejezésként, a ζήσωμεν (éljünk) ige áll, a magyarázók inkább a második lehetőséget részesítik előnyben.40 Sajátos és az Újszövetségben egyedülálló az ״igazságnak éljünk” (τη δικαιοσύνη ζήσωμεν) kifejezés. Az ״igazság” (δικαιοσύνη) az első Péter-levélben alapvetően etikai vonatkozású: az igaz, Istennek tetsző magatartást jelöh (vö. 3,14). ״Az 0 sebe által nyertetek gyógyulást” A 24. vers végén egy újabb idézet található az íz 53-ból (ού τω μώλωπι ίάθημε). A mon- dat csak apróbb mozzanatokban tér el az íz 53,5 LXX (τω μώλωπι αύτοΰ ήμεΤς ίάθημεν) mondatától: a ού vonatkozó névmással való bevezetés; az αύτοΰ elhagyása; ίάθημεν helyett ϊάθητε. A ״sebhely” (μώλωψ) mint a bántalmazás látható jele egész konkrétan érzékelteti az értünk vállalt kínszenvedés súlyosságát.41 ״ Olyanok voltatok, mint a tévelygő'juhok, de most megtértetek leikeitek pásztorához és felügyelőjéhez” Míg az előző versben Jézus megváltó kínszenvedésének az egyes hívőkre gyakorolt hatá- sáról volt szó (megszabadulás a bűnöktől, gyógyulás), a 25. versben a közösségi vonatko- zás is hangsúlyt kap. A mondat kiindulópontja most is a 4. Ebed-JHWH dal (πάντες ώς πρόβατα έπλανήθημεν íz 53,6). Voltaképp az előző vers végén lévő idézet folytatásának tekinthetjük a kijelentést. A Septuagintához képest most megfigyelhető néhány apróbb módosítás: a πάντες helyett ήτε γάρ; az έπλανήθημεν helyett πλανώμενοι. 39 Györkössy, A. — Kapitánffy, I. — Tegyey, I., Ógörög—magyar szótár, Akadémiai Kiadó, Budapest 1993, 122. 40 Schelkle, K. H., Petmsbriefe, 85; Goppelt, L., Petrusbrief, 210; Brox, N., Petrusbrief 138 (449. lábjegyzet); Os- borne, Τη. P., Guide Lines, 401; Michaels, J. R., 1 Peter, 149; Feldmeier, R. Der erste Brief 117. Másként vé- lekedik Elliott, J. Η., 1 Peter, 535; Breytenbach, C., ״Christus litt euretwegen”, 447; Williams, Μ., The Doct- rine of Salvation, 112. 41 Elliott, J. H. joggal jegyzi meg, hogy a ״sebhely” itt a szenvedés minden kínját jelölő metonímia (״metonymy for Christ’s entire ordeal of suffering”); 1 Peter, 536. Egyes magyarázók a ״sebhely” említésében rejtett utalást látnak a rabszolgák által elviselt bántalmazások nyomaira. Vö. SCHELKLE, K. H., Petrusbriefe, 85; MICHAELS, J. R., í Peter, 150 (óvatos megfogalmazás!); Knoch, O., Petrusbrief, 86; Elliott, J. H., uo. Am ez nem valószínű. A hangsúly éppen Jézus sebhelyének egyedülálló ״gyógyító” hatásán van, amely nem a hívők testi sebeire, ha- nem a korábbi bűnös életvitelére vonatkozik. Hasonlóképpen vélekedik GOPPELT, L., Petmsbrief 211. 3LÖGÍA 2014/3-4־ 132
