Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Kocsis Imre: A szenvedő Krisztus, Megváltó és példakép (1Pét 2,21-25)
A szenvedő Krisztus, Megváltó és példakép (1 Pét 2,21-25) KOCSIS IMRE 2. SZÖVEGMAGYARÁZAT 2. 1. Témafelvezetés: 21. vers (״Mert erre vagytok hivatva”) Ez a mondat még nem a himnikus szakasz része — a zárójelbe tétellel ezt kívánjuk jelezni —, hanem átvezető szerepet tölt be: összekapcsolja a rabszolgáknak adott közvetlen buzdí- tást (18—20. v.) a Krisztusra vonatkozó kijelentésekkel. Persze fontos hangsúlyozni, hogy az itt említett ״hivatás’' nem önmagában a szenvedésre vonatkozik, hanem arra a maga- tartásra, amelyről a 19—20. versekben van szó: jót cselekedni, illetve békével tűrni az igazságtalanságból fakadó viszontagságokat és szenvedéseket. Ugyanakkor a Krisztus pél- dájára történő hivatkozás a következő versekben azt is világossá teszi, hogy a hivatás szó- rosan összefügg a Krisztus-követéssel. A hívő rabszolgák, s voltaképp minden kérész- tény, Knsztus követésére kapott meghívást, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy Krisztust tekintik példának és az ő magatartását igyekszenek saját helyzetükben követni. A Krisz- tussal való kapcsolat nélkül az ״erre vagytok hivatva” kijelentés túl merész lenne, s mél- tán válthatna ki ellenérzést.20 ״Krisztus is szenvedett értetek” A mondat korábbi, őskeresztény hitvallásformulára emlékeztet. Ám nem hagyható fi- gyeimen kívül, hogy az ősibb formula a ״meghalt értünk” (άπέθανεν ύπέρ ημών) szó- fordulatot tartalmazza (lKor 15,3; Róm 5,8; 8,32.34). Az első Péter-levél szerzője nyilván a szövegkörnyezet alapján formálta át a hagyományos formulát: ״Szenvedett értetek” (έπα- θεν ύπέρ υμών).21 Egy korai eucharisztikus formula (ύπέρ ύμών lKor 11,24; Lk 22,19) hatása sem zárható ki. Érdemes megemlíteni, hogy néhány szövegtanúban (p81; א Ψ) az άπέθανεν változat olvasható, ami azonban másodlagosnak mondható. Egyfelől a régebbi szövegtanúk (p72, A B Cv1d) az έπαθεν formát tartalmazzák, másfelől ez a lectio difficilior, amennyiben eltér a megszokott formától.22 A szövegkörnyezetbe is ez az έπαθεν illik. ״Példát hagyva nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek” A ύπογραμμός főnév először a 2Makk 2,28-ban jelemk meg: egy történet fő vonalaira vonatkozik, a részletek ismertetése nélkül. Mindazonáltal nem hagyható figyelmen ki- vül, hogy a ύπογράφω igét már Platón is használja: a tanító cselekvését jelöli vele, aki előrajzolja a betűket a palatáblára, hogy az írásban járatlan gyerekek átírhassák azokat.23 Érdekes, hogy Római Kelemen levelében átvitt értelemben - ״példakép” — szerepel a főnév: Pál az állhatatosság példaképe (5,7), Krisztus pedig az alázatosságé (16,17) és a jó cselekedeteké (33,8).24 20 A Krisztussal való kapcsolat fontosságát hangsúlyozza Schelkle, K. H., Petrusbriefe, 82; Feldmeier, R., Der erste Brief 115. 21 C. Breytenbach szerint nincs kapcsolat a páll levelekben megőrzött hagyományos formula és az 1 Pét 2,21 szó- ban forgó kifejezése között. Az όπαθεν ύπερ ύμων hátterében sokkal inkább az íz 53,4 (LXX) áll: περί ήμων όδυναταν. Breytenbach, C., ״Christus litt euretwegen”, 440-442. 22 Vö. Metzger, B. M., A Textual Commentary on the Greek New Testament, United Bible Societies, London 1975, 690. Érdekes, hogy az 1 Pét 3,18-nál hasonló szövegkritikai probléma áll előttünk. 23 Platón, Protagorász 326d. Érdekes, hogy Alexandriai Kelemen egyik írásában (Strom V 8, 49,1) már maga a fő- név szerepel hasonló értelemben: υπογραμμός παιδικός. A szóban forgó szavak használatához vö. Schrenk, G., art. υπογραμμός, in ThWNT I (1933), 772k; Williams, M., The Doctrine of Salvation, 100. 24 Érdemes megemlíteni, hogy a 16,17-et megelőzően, a 16,3-14-ben az íz 53 szövegét idézi Kelemen. 128
