Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Kocsis Imre: A szenvedő Krisztus, Megváltó és példakép (1Pét 2,21-25)
KOCSIS IMRE A szenvedő Krisztus, Megváltó és példakép (1 Pét 2,21-25) A szenvedő rabszolga (illetve a szenvedő keresztény) számára a szenvedő Krisztus a ,,példa”, amit mindig szem előtt kell tartani. Érdekes módon a mondat végén egy újabb kép tárul elénk: ״lábnyomok”, amelyeket követni kell. Ezzel az őskeresztény ha- gyományban jól ismert ״követés” gondolata kerül előtérbe. Persze nem egyszerűen Jé- zusnak mint Mesternek követéséről van itt szó (vö. Mk 1,18), hanem a szenvedés útján járó Knsztus követéséről a Mk 8,34 mondásának megfelelően: ״Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” Persze húsvétot köve- tőén ez a ״Jézus után menés” csak átvitt értelemben lehetséges. Bizonyára ezért beszél az lPét 2,21 a ״lábnyomok” (ϊχνεσίν) követéséről. Az έπακολουθέω ige alkalmazása mindazonáltal nyilvánvalóvá teszi, hogy az igazságtalanul okozott szenvedések elviselése által mutatkozik a hívő ember Krisztus hiteles tanítványának.25 2. 2. Krisztus mint példakép a szenvedő keresztények számára: 22-23. versek ״Aki nem követett el bűnt, és nem találtatott álnokság az őszájában” A mondat görög szövege (ός αμαρτίαν ούκ έποίησεν ούδε εύρέθη δόλος έν τω στόμα- τι αύτοΰ) nem más, mint az íz 53,9 idézete a Septuaginta szerint. A mondat elején min- denesetre eltérés figyelhető meg. A Septuagintában a ότι ανομίαν olvasható, az lPét 2,22-ben ellenben a ός άμαρτίαν forma szerepel. Az ανομία egyébként mindössze 14-szer szerepel a Biblia második részében. Az újszövetségi írók sokkal inkább a αμαρτία kifeje- zést részesítették előnyben, bizonyára azért, mert könnyebben érthetőnek tartották.26 Ez a szó, amely az első Péter-levélben most jelenik meg először (vö. még 2,24; 3,18; 4,1.8), alapvetően az Istennel szembem hibás magatartást jelöli. Ellenben a δόλος, mint másokat megtévesztő beszéd, az emberek közötti harmonikus kapcsolatot sérti és veszélyezteti. Az idézett mondat Krisztusra alkalmazva azt tudatosítja, hogy ő mind Istennel, nnnd az embertársakkal szemben megfelelően viselkedett, vagyis bűntelen volt.27 A 21. versben említett szenvedést tehát ártatlanul kellett elviselnie. S itt mutatkozik meg az első vezérfonal a szenvedő rabszolgák és keresztények számára: az ártatlanság. Ha Knsztus ár- tatlanul szenvedett, nekik sem kell csodálkozniuk azon, ha őket is igazságtalan bántalma- zások énk (vö. 2,19). Ugyanakkor csakis az ártatlanul elviselt bántalmak által - s nem a gonosztettekért kijáró büntetések által - válik a szenvedés különleges értékűvé Isten előtt (vö. 2,19). ״Aki szidalmazva nem szitkozódott, szenvedve nem fenyegetőzött, hanem átadta (ügyét) annak, aki igazságosan ítél” Míg az előző mondatban a hangsúly azon volt, hogy Jézus ártatlanul szenvedett, most a szenvedés során tanúsított magatartására irányul a figyelem: a rosszat nem viszonozta “ Th. P. Osbome kétségbe vonja, hogy szövegünkben a tanítvány jelleg hangsúlyt kapna. Arra hivatkozik, hogy a Péter-levél szövegében nem az evangéliumi hagyományban szereplő άκολουθέω ige olvasható, illetve nem Jé- zusnak, hanem a lábnyomoknak követéséről van szó: ״az első tanítványságot jelöl, míg a második inkább a sze- mély cselekedeteire vonatkozik.” OSBORNE, Τη. P, Guide Lines, 392. Mi nem érzünk éles különbséget a kettő között. A tanítványság nem merülhet ki abban, hogy valakit követek (ez kémkedés is lehet!). Tanítvánnyá akkor válik a ״követő”, ha a Mester életpéldájához igazodik. Ez nemcsak a Mester életében lehetséges, hanem később is. Abban viszont igaza Osbornenak, hogy a levélíró nem Krisztus tetteinek gépies utánzására buzdít, hanem ״vezérfonalat” állít fel. A konkrét megvalósítás az adott helyzettől függ. 26 Érdekes, hogy az IKel 16,10, amely szintén az íz 53,9-et idézi, az ανομία szót tartalmazza. 27Jézus büntelenségét egyéb újszövetségi iratok is határozottan állítják: Jn 8,46; 2Kor 5,21; Zsid 4,15. 129
