Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Gájer László: A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig
GÁJER LÁSZLÓ A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig A természetes módszer tudományos és gyakorlati alkalmazásának kidolgozását XII. Piusz az orvosokra mint szakértőkre bízta, nem tartotta a tanítóhivatal feladatának a gyakorlati részletek tisztázását.41 Az időszakos önmegtartóztatás elfogadásával az egyház a születésszabályozás házasságon belüli létjogosultságát elfogadta, de elvetette a fogam- zásgátlás mesterséges formáit.42 A terméketlen időszakok egyébként is hasznosak, hiszen ilyenkor a házasság másodlagos javai kaphatnak nagyobb hangsúlyt, mint például a másik féllel való törődés.43 XII. Piusz tanítása a családtervezés gyakorlatáról konkrétabb volt, mint amit elődje tanított a CC-ben. Egy hősies megoldásról beszélt, amelynek elfogadá- sára Szent Ágoston szavaiban keresett megerősítést: ״Isten nem parancsol lehetetlen dől- gokat. Amikor parancsol, arra figyelmeztet, hogy tedd meg, amire képes vagy és kérd, amire nem vagy képes.”44 A házasság elsődleges célja — a gyermekek nemzése és nevelése — XII. Piusz tanítá- sában sem egyenrangú a többi céllal, sőt a pápa ehhez viszonyítva kifejezetten alárendel- teknek nevezte az egyéb célokat.45 Ebben elődje tanítását követte, aki Szent Ágoston és a Teremtés könyve alapján a gyermek javának elsődlegességét teológiai okokra vezette vissza, és Isten első parancsához kötötte. A beszédben a pápa elutasította a mesterséges megtennékenyítést. A házassági együtt- lét ugyanis a természet rendjében gyökerező személyes tett, a házasfelek egyidejű és köz- veden együttműködése, amely a személyek természetében gyökerező kölcsönös cselek- vésében, a kölcsönös ajándékozás által kifejezi a Szentírás szavát: ״a kettő egy test lesz”.46 A két sejt találkozása ugyan a legtöbbször lehetséges volna mesterségesen is, de ez nem a házasfelek természetes cselekvése, melyet megígérnek egymásnak a házassági beleegye- zésben.47 Ahol az élet átadásánál ez a természetes találkozás hiányzik, ott az élet ugyan létrejöhet, de a személy méltósága és a házasság természetfeletti jellege sérül. Pusztán or- vosi és biológiai szempontok alapján nem lehet megítélni a mesterséges megtermékenyí41 Vö. Uo. 844. 42 Vö. Selling, Magisterial teaching, 471., valamint Salzman—Lawler, The Sexual Person, 1. 43 XII. Piusz a Sacra virginitas kezdetű enciklikájában is kiemeli a szüzesség értékével kapcsolatban a házasságon be- lüli időszakos megtartóztatás értékét, amely a páli hagyomány alapján áll (vö. 1. Kor 7,5), és célja, hogy ez idő alatt a házastársak az imádsággal foglalkozzanak. Vö. XII. Piusz, Enc, Sacra virginitas, 1954. X. 11, in AAS 46 (1954), 175. 44 Szent Ágoston, De natura et gratia, cap. 43 η. 50; PL 44., 271. Vö. Cone. Erid., sess. 6, cap. 11; DH 1536. 45 ״Óra la veritá é ehe il matrimonio, come istituzione naturale, in virtü della volontá del Creatore non ha come fine primario e intimo il perfezionamento personale degli sposi, ma la procreazione e la educazione della nuova vita. Gli altri fini, per quanto anch’essi intesi dalia natura, non si trovano nello stesso grado del primo, e ancor meno gli sono superiori, ma sono ad esso essenzialmente subordinati. Ciő vale per ogni matrimonio, anche se infecondo ; come di ogni occhio si puő dire ehe é destinato e formato per vedere, anche se in casi anormali, per speciali condizioni interne ed esterne, non sara mai in grado di condurre alia percezione visiva.” AAS 43 (1951) 848—849. — Erről szól a Szent Officium rendelete 1944. március 29-én, melyet a pápa is megerősített: ״nem fo- gadható el egyes újabb tudósok nézete, akik tagadják, hogy a házasság elsődleges célja a gyermeknemzés...” SC Off., Decr., De matrimoniifinibus, 1944. IV. 1, in AAS 36 (1944), 103. 46 ״Ridurre la coabitazione dei coniugi e l’atto coniugale ad una púra funzione organica per la trasmissione dei gerrm sarebbe come convertire il focolare domestico, santuario della famiglia, in un semplice laboratorio biolo- gico. Perció nella Nostra allocuzione del 29 settembre 1949 al Congresso internazionale dei medici cattohci ab- biamo formaimente esclusa dal matrimonio la fecondazione artificiale. L’atto coniugale, nella sua struttura natu- rale, é un’azione personale, una cooperazione simultanea e immediata dei coniugi, la quale, per la stessa natura degli agenti e la proprietá dell’atto, é la espressione del dono reciproco, ehe, secondo la parola della Scrittura, ef- fettua l’unione »in una came sola«.” AAS 43 (1951), 850. 47 ״Ciő é molto piű della unione di due germi, la quale si puő effettuare anche artificialmente, vale a dire senza l’azione naturale dei coniugi. L’atto coniugale, ordinato e voluto dalia natura, é una cooperazione personale, al- la quale gli sposi, nel contrarre il matrimonio, si scambiano il diritto.” Uo. 113
