Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Gájer László: A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig
A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig GÁJER LÁSZLÓ ellenkezik-e a házasság elsődleges javával, azaz a házassági együttlét gyermek nemzésére való irányultságával.34 4. XII. PIUSZ PÁPA TANÍTÁSA XII. Piusz pápa házassági enciklikát nem adott ki, a tárgyunkat érintő megnyilatkozásai közül mégis kiemelkedő a húsz évvel a CC születése után — 1951. október 29-én — a szü- lésznőkhöz címzett beszéde.35 Ebben — egyebek között - hitet tett amellett, hogy min- den emberi életnek, így annak a magzaténak is, aki még az anyaméhben van, joga van az élethez. Ez a jog közvetlenül Istentől származik, és semmilyen ember, emberi tekintély, tudomány, orvosi, társadalmi, gazdasági vagy morális szempont nem dönthet semmilyen jogcímen másként, mert a döntés valami módon mindig jogtalan marad. Az értéktelen- nek tartott élet szándékos elpusztítása, legyen az megszületett gyermek vagy meg nem született magzat, semmi módon nem igazolható.36 A beszéd elsőként fogalmazta meg, hogy az emberi élet a fogantatás pillanatától védelmet élvez. A házasfelek időszakos önmegtartóztatására vonatkozó katolikus tanítás is ebben a beszédben jelent meg először, és 1951-től vált moráhsan elfogadottá a katolikus házas- párok számára. Eszerint a felek erkölcsösen úgy akadályozhatják meg a további fogam- zást, ha a házastársi együttlétüket a terméketlen napokra korlátozzák.37 Ha a felek egyike így határoz, ez nyilván a másik félre nézve is következménnyel jár. Ebből azonban nem következik a házassági beleegyezésben az egymásnak egymás felett adott jog korlátozása. Ha valaki megtagadná a házastársa jogát a teste felett (ius in corpus), akkor az akár a házas- ság érvénytelenségét is eredményezhetné - magyarázta a pápa —, de a családtervezés cél- jával gyakorolt önmegtartóztatás nem jelenti ennek a jognak az önkényes korlátozását, hanem csak a joggal való élés (usus iuris coniugalis) időszakos felfüggesztését.38 Az idősza- kos önmegtartóztatás alkalmazására a házasfeleknek mindig komoly oka kell, hogy le- gyen (például a nő fizikai egészégének veszélyeztetése).39 Amit a CC - a kellő tudományos ismeretek hiányában - nem mondott ki, azt XII. Piusz megtette: a női ciklus ntmusát kihasználva kialakított időszakos önmegtartóz- tatás a családtervezés ideális és az egyház által is morálisan elfogadható formája. A gyér- mek a házasság elsődleges célja, amelyre annak mindig nyitottnak kell maradnia. Minden mesterséges eljárás tehát, amely az anyaság lehetőségét kizáija a házassági együttlétből, ellenkezik a házasság lényegével.40 34 Vö. Selling, Magisterial teaching, 463—464. 35 Vő. AAS 43 (1951), 835-854. 36 Uo. 838. 37 ״Se invece si va piu öltre, permettendo cioé l’atto coniugale esclusivamente in quei giorni, allora la condotta degli sposi deve essere esaminata piu attentamente.” Uo. 845. - Vő. továbbá XII. Piusz idején: SC Off., Decr., 1955. IV. 2, in DH 3917a., amely a pesszáriummal szemben fogalmaz meg egyházi tiltást. 38 ״E qui di nuovo due ipotesi si presentano alia nostra riflessione. Se giä nella conclusione del matrimonio alme- no unó dei coniugi avesse avuto l’intenzione di restringere ai tempi di sterilitá 10 stesso diritto matrimoniale, e non soltanto il suo uso, in modo che negli altri giorni l’altro coniuge non avrebbe neppure il diritto di richiede- re l’atto, ció implicherebbe un difetto essenziale del consenso matrimoniale, che porterebbe con se la invaliditá del matrimonio stesso, perché il diritto derivante dal contratto matrimoniale é un diritto permanente, ininter- rotto, e non intermittente, di ciascuno dei coniugi di fronte all’altro.” AAS 43 (1951), 845. 39 Vő. Uo. 40 Vő. SC Off, Mon., 1944. VI. 30, in AAS 44 (1952), 546. A Szent Officium intelme óv a megszakított testi kapcsolattól is. .ÓGiA 2014/3-4 112
