Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Gájer László: A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig
GÁJERLÁSZLÓ A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig hogy odaajándékozza teljes önmagát (nemcsak a testét) a másiknak, létrehozva így a sze- mélyek közötti közösséget. A házassági együttlét - ebben a perspektívában — olyan in- terperszonális cselekvés, amelyben a felek egymást mint ajándékot fogadják el, kifejezve a házassági közösséget.18 A ’30-as években ez a megfogalmazás még eléggé újszerűén hangzott. A perszonalista jellegű házassági etikát, amelyben az élet továbbadásának és a felek kölcsönös tökéletesedésének céljai — fontosságukat tekintve — azonos szintre kerül- tek, a Szent Officium kezdetben elvetette, mondván: nem lehet tagadni, hogy a gyér- mekek nemzése a házasság fő célja, és a többi cél ennek van alárendelve.19 Amikor a há- zasság tartalmának megragadására törekszünk, el kell gondolkodnunk azon, hogy egy akár jogi, akár etikai leíró rendszer meghagyta-e még az emberi személy terét. Minden rendszer természeténél fogva hajlamos ugyanis a személy háttérbe szorítására. A tanul- mányban a házasság perszonalista szempontjait azzal az igénnyel domborítjuk ki, hogy kifejezzük: minden házasság célja az emberi személy, aki Isten képmása. 3. XI. PIUSZ: CASTI CONNUBII (1930) Az ADS ötvenedik évfordulóján jelent meg XI. Piusz pápa Casti connubii (továbbiakban: CC)20 (1930) kezdetű, a házassággal részletesen foglalkozó enciklikája. A szöveg, amely alapvetően Szent Ágoston tanítására épült, reagált az anglikán püspökök 1930-as Lám- beth-konferenciájára is, amely a ״Marriage and Sex” című körlevelében jóváhagyta a fo- gamzásgátlás egyes formáit.21 XI. Piusz — híven elődje tanításához — hangsúlyozta a házasság isteni eredetét, mi- szerint ״Istentől valók a házasság alapítása, céljai, törvényei és javai” (institutio, fines, leges, hona). A házasság egyidejű a teremtéssel - tanította a pápa -, melynek megroppant tekin- télyét és méltóságát Krisztus helyreállította, egyben a szentség rangjára emelte. A máso- dik fejezet a házasság javairól szóló ágostoni22 tanítást elevenítette fel, az egyes javakat külön értelmezve. Ezek: a gyermek (bonum prolis), a hűség (bonum fidei) és a szentség (bo- num sacramentí) javai. Közülük első helyen a gyermek állt,23 hiszen ez a kinyilatkoztatás- ból, a Teremtő első parancsából, fakad: ״Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet!” Szent Ágoston - íija az enciklika — a gyermek javának elsődleges voltát szintén a kinyilatkoztatásból vezette le, Szent Pál apostolnak Timóteuslwz írt első leveléből: ״Aka- rom, hogy a fiatalok férjhez menjenek és szüljenek gyerekeket!” (lTim 5,14)24 A gyér18 Vö. Uo.. 40. 18 Vö. SC Off, Decr. De matnmonüfinibus, 1944. IV. 01, in AAS 36 (1944), 103. Vö. a magyar szerzők véleményé- vei: Schütz, Dogmatika II, 610. Schütz megközelítése árnyalt. Annak ellenére, hogy a házasság elsődleges és másodlagos céljairól szóló felosztás nála is megtalálható, a Dogmatikában a felek kölcsönös tökéletesítése is nagy hangsúlyt kap. Ennél szigorúbban hajlik a régi modell felé Sipos István, házasságjogi munkájának bővített kiadá- sában Doms meglátásait is kritikával illetve. Lásd Sipos I.—GÁLOS L., A katolikus házasságjog rendszere, Budapest 1960, 35-36. 20XI. Piusz, Enc, Casti connubii, 31. XII. 1930: AAS 22 (1930), 539-592., magyarul lásd: Amit Isten egybekötött, 33-69. 21 Vö. The Lamberth Conferences (1867-1948), London 1948, Encyclical Letter, 145-159, Resolutions, 161-178. Erre vonatkozik az enciklikában (vö. AAS 560. oldal) az azokra való utalás, akik eltértek a katolikus tanítástól annak ellenére, hogy Isten az erkölcs épségének és tisztaságának védelmét rábízta a katolikus egyházra. 22 Vö. AAS 22 (1930), 543. A házasság javainak leírását Szent Ágostonnál itt találjuk: Szent Ágoston, De bono con- jugii, cap. 24. nr. 32., in PL 40., 394., valamint Szent Ágoston, Degenesi ad litteram, 11b.9. cap.7, in PL 34., 397. 21 ״Itaque primum inter matrimonii bona locum tenet proles.” AAS 22 (1930), 543. 24 Vö. Szent Ágoston, De bono conjugii, cap. 24. nr. 32., in PL 40., 394. 109
