Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Gájer László: A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig
GÁJER LÁSZLÓ A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig /V A׳ רמ&»£ ! ép —I rHP ,· & >*γ. ·i? / Cc; BEVEZETÉS Emben kapcsolataink (baráti, szülői, rokoni, munkahelyi stb.) sokfélék, és behálózzák az életünket. Ezek mindegyike életünk és életterünk egy részét tölti be. A házasság mint egy férfi és egy nő közössége olyan emberi kapcsolat, amely mind közül a legátfogóbb kíván lenni, kizárólagosságra törekszik. Ez azt jelenti, hogy a részt vevő felek a másik életének minden részterületét igyekeznek betölteni. Testi, lelki, anyagi és pszichés kö- zösség ez - a múltnak, a jelennek, a jövőnek, az emlékeknek, a titkoknak és a szellemi, lelki örökségnek is a közössége. Egy kiüresedő, a személyességet elnyomó, ellehetetlení- tő, gépiesedő társadalomban mind fontosabbá válik emlékeztetni az ember közösségi természetére. Ahogy Emanuel Lévinas írta: ״A társas viszony par excellence tapasztalat.”1 A házasság személyes intézmény, amelynek megvalósítására csak az ember képes, bár- mely más élőlény nem. Az egyház küldetéséhez az is hozzátartozik, hogy emlékeztessen a társas relációk leg- elemibb formáira, közöttük a házasságra. Az emlékeztetés célját szem előtt tartva próbál- tam megvizsgálni a házasság egyházi értelmezésének történetét az 1880 és 1968 közötti, azaz az első házassági enciklikától a máig megjelent utolsó ilyen témájú körlevél kiadásáig teijedő időszakra nézve. A házasságról alkotott mai fogalmunk nem egy csapásra jelent meg az egyházi gon- dolkodásában. A teológiatörténet alább bemutatásra kerülő állomásai nem egészen száz- esztendős fejlődési folyamat stációi. Fontosnak tartottam érzékeltetni, hogy a házasság - természetjogi és isteni meghatározottsága mellett — dinamikus fogalom. Dinamikus, mert a történelmi tapasztalatunk és a kinyilatkoztatás mind pontosabb megértése fokoza- tosan járult hozzá megismeréséhez. Nem kompakt egészként kaptuk: az emberi szív fel- adata, hogy egyre közelebb kerüljön mibenlétéhez, hiszen emberségünk legalapvetőbb rétegeiben érint bennünket. Ebben a gondolatmenetben - a közösségi megközelítés mellett - fontos szempont- nak tartom a személyesség mozzanatát. A perszonalista nézőpont érvényesülése azt je- lenti, hogy a keresztény házasságetikában - legyen bármilyen pontosan is körülírva jogi és erkölcsi szempontból — a rendszer és a szabályok nem falhatják fel a személyt, a házas- sági közösség személyes jellegét. 1 Lévinas, E., Teljesség és végtelen, jelenkor Kiadó, Pécs 1999, 85. 105
