Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Megfontolások az államférfiúi hivatásról - katolikus szemmel
KUMINETZ GÉZA Megfontolások az államférfiúi hivatásról - katolikus szemmel A harmadik dolog, és talán a legfontosabb, amivel a kereszténység hozzájárult a humánus ember és társadalom megvalósításához, az maga Krisztus, akiben, akivel és aki által megjelent a Földön a minden szempontból tökéletes ember, az Istenember.36 Krisztus egyénisége ugyanis mind tartalmában, mind formájában, mind pedig hatékonysága szempontjából tökéletes volt. Minden szempontból szent volt, s benne az erények harmóniában voltak, abszolút felülmúlhatatlan és fogyhatatlan módon. Amilyen egyéni, olyan egyetemes volt a lénye. Ezért minden kor, minden nép, minden kultúra számára ő az egyedüli megvalósítandó embereszmény.56 57 A negyedik dolog pedig, amit a kereszténységnek köszönhet az emberiség a hatalom és tekintély vonatkozásában, az a hivatástudat egyik lényegi elemének, vagyis a kiválasztottságnak a helyes értelmezése. A tekintély és hatalom hordozójának nem elég kiválónak, hanem kiválasztottnak is kell lennie.58 59 A vezér, a kiválasztott, nemcsak egyszerűen a tömegből kiválasztott személy. Nem egyszerűen „kiváló, e-gregius, aki kiemelkedik a nyájból, mint az óriás a testével, az arisztokrata a születésével, a gazdag a vagyonával, a zseni a tehetségével; hanem se-gregatus, akit más választ el a tömegtől. Az eltömegesedés ellenszere nem a kiváló, hanem a kiválasztott. Amíg valaki csak kiváló, addig kiemelkedik ugyan a tömegből, mint a királlyá lett ifjú Saul szálas termetével a népből; de lényének javával benne áll és belőle él; amennyiben nem, az egyedül-járók külön-ösvényein kallódik el. A csak kiváló állandóan az eltömegesedés veszedelmében van, amint ezt meg lehet figyelni a születési arisztokrácián és az áruló írástudókon. A kiválasztott azonban nem a tömegből nő ki, hanem felső erő emeli ki onnan és tartja magasan fölötte. [...] Ezek és csakis ezek állíthatják meg az eltömegesedés folyamatát, mert csakis ők egészen mentesek a tömeglelkülettől és állnak teljes határozottsággal az ellenpóluson. Ok és csakis ők nincsenek kísértésben tömeggé válni; nem belőle jöttek, nem belőle élnek, s így a tömegnek nincs is ereje lerántani őket magához.”39 Az államférfiúnak valóban az odafönt valókból kell táplálkoznia, s az odafönt valókból kell övéit is táplálnia. Megérti tehát, hogy az emberek lelkét nem szabad elzárni tápláló forrásuktól, az egy és igaz Istentől. A kiválasztottság keresztény értelmezése megóvja az államférfit attól, hogy túlvagy aláértékelje nemzete vagy az emberiség történelmét befolyásoló szerepét. Ugyancsak a kiválasztottság tudata teszi lehetővé azt a keserves küzdelmet az államférfi számára, anut egész életén át vív eszméi érvényesítéséért. A nagy személyiség „kezdeményező ereje sokszor nem a tömegnek segítségével [...], hanem a tömeg ellenére jut diadalra. A kollektív lélek megpuhítása és átformálása, az új eszme iránt való fogékonyságának fel- ébresztése és fokozása, s így a történelem menetének új irányba terelése a nagy államfér56 Pontosabban Krisztus jött el, és az idők végezetéig lényegileg azonos identitástudattal rendelkező vallási közösséget hozott létre, mely folytatja az alapító tevékenységét. 57 Vö. Schütz, A., Krisztus, Budapest 1944, 128—145. 58 Schütz Antal szerint a kiválasztottaknak három kategóriája van, a hierarchák, vagyis a társadalmi rendnek és a törvényeknek őrei, akik a szent hagyományok letéteményesei, a fegyelmezők és szükség esetén büntetők. Aztán a próféták és végül az apostolok, vagyis a nevelők Isten országában. Nem sorolja ide a tehetségeket. Azt mondja, hogy „a tehetség és zseni nagy szolgálatot tehet a választottság birtokában. [...] de a tehetség nem pótolhatja a hivatást — a zseni sem; mert hiányzik benne valami, ami nélkül lehetetlen a tömeglelkületnek fölébe kerekedni, hiányzik a tekintély: az a sajátságos hatalom, mely erőszak nélkül és mégis erővel felülről ráereszkedik a lelkiismeretre, térdre késztet és felsőbb élet áramkörébe kapcsol. A csak-tehetség vitáz és vitára biztat, szellemeskedik és nem vált meg. Szellemóriások szellemességei közepett halt meg Periklész Athénje, és politikai tehetségek torzsalkodásai temették el a köztársasági Rómát.” Vö. SCHÜTZ, A., Tömeg és elit, in SCHÜTZ, A., Őrség, Budapest 1936, 239. 59 Vö. Schütz, A., Tömeg és elit, in Schütz, A., Őrség, Budapest 1936, 237-238. 88
